logo

XXVI Januarius MMXXII AD

A házasság fő kelléke

A házasságkötéshez a társak kölcsönös megegyezése kívánt, és ez pedig komoly valódi megegyezés. Színlelt házasulási akarat érvénytelen. A valódi beleegyezés (consensus) a tettleges életközösségben áll. Ezért a római jogászok igy is nevezik: »animus mariti et uxoris.«
A közösülés még magában véve nem elég a házasság fogalmához, nuptias non concubitus sed consensus facit mond Ulpianus, s ugyanő igen szépen mondja: Non enim coitus matrimonium facit, sed maritalis affectio.

A beleegyezés oly lényeges, hogy még a felszabadított nővel sem kelhetett össze a patronus sem amannak akarata ellenére, kivéve, ha a felszabadítás egyenesen ezen célból történt. De a házassághoz nemcsak a társak megegyezése, hanem azoké is kívántatott, kik felettük apai hatalmat gyakorolnak. Gaius hite szerint Rómán kívül elő nem fordult ily nagy kiterjedésű apai hatalom. Azt senki sem jegyezte fel, hogy hány nemes SZÍV szövetkezését gátolta meg a számító beavatkozás; hány nemes SZÍV vonzalmát zavarta meg a rideg apai vető, vagy rejtett úton, tilos egyesülésre hány ifjú párt buzdított.
Ha nagyapja hatalma alatt állott a vőlegény apjával együtt, ez esetben nemcsak az apai, hanem a nagyapai beleegyezés is megkívántatott. A menyasszonynál hasonló esetben elég volt a nagyapának beleegyezése. Nemcsak az eljegyzés és házasság kötésénél, hanem a házasság vagyonjogi oldalánál is végtelen fontos szerepet vitt az apai hatalom, melynek nyomását mindenütt érezték.

Az apai hatalom azonban, ha annak birtokosa 3 év óta ellenség fogságában van, vagy 3 év óta holléte nem tudatik, nem szolgálhat akadályul az illető gyermekek egybekelésénél, sőt már ezen három év letelte előtt is vélemeztetik a távollevő apának belegyezése fiának illetőleg leányának oly házasságába, mely ellen neki sem lehetett volna kifogása. Az apai hatalom alól felszabadult fiú nem tartozik kérni az apai engedélyt a házasuláshoz. Az elvált házastársak ismét egybekeléséhez az illető szülői beleegyezés újólagos kinyerése kívántatik.

A lex Julia de maritandis ordinibus rendelete szerint a házassági engedély megtagadása miatt az apa ellen a praetor, urbánushoz lehetett folyamodni. Severus és Antoninus császárok a tartományokra is kiterjesztették eme törvényt, utasítja a tartományi kormányzót az efféle folyamodványok elintézésére. Megtagadásnak tekintetett az is, ha az apa gyermekeinek házasulási alkalmat nem keresett, vagy leányának hozományt adni vonakodott. Ha feljogosítja a törvény az apát, hogy gyermeke házasságát megakadályozhassa beleegyezésének megtagadása által, viszont kötelezte is őt, hogy igyekezzék gyermekét kiházasítani; ellenben a gyámnak, gondnoknak sem ezen joga, sem ezen kötelezettsége nincs, úgy, hogy a gyámgyermek serdült kora elérése után tetszése szerint választhat házastársat.
Egyébiránt az apának joga, hogy gyermekének házasságától beleegyezését megvonhatja, és azon kötelessége, hogy gyermekének egybekelés! alkalmat köteles keresni, nem terjed ki oda, hogy a gyermeket kényszeríthesse egy bizonyos személlyel egybekelni; de a fiú ha a kényszernek enged, beleegyezőnek tekintetik.

Régebben az apai hatalom még arra is kiterjedt, hogy a család fiú házasságát felbonthatta. Septimius Severus és Caracalla hozták azon constitutiót, mely megengedi, hogy férj és feleség fenntarthatják a házasságot az ellenkező szándéka dacára is: matrimonium, concordantibus viro et uxore comprobatum est.

Noha a házasság kölcsönös beleegyezés (consensus) által köttetik, még sem tartható az csupán szerződésnek (contractus). Mert a szerződésnek tárgya mindig bizonyos forgalmi dolog, vagy érték, ezen sorozatba pedig nem helyezhetjük a házasságot, mint a természet örök intézményét, nem is nézhető a férj és feleség hitelező és adós gyanánt, mintha köztük bíróilag végrehajtható kötelességek forognának fenn.
A házasságban fő tényező a személyes vonzalom, melyet bíróilag kierőszakolni nem lehet. Nincs is a házasságban semmi oly cél, mely teljesítetvén elenyésztetné a házasságot. Ez minden szerződés felett kitűnik az által, hogy egyéni családi és népesedési érdekek csatlakoznak hozzá, s a természet jog és erkölcs őrködik felette.


Forrás: Dr. Vécsey Tamás Római családi jog