A korlátlan elválási szabadság nem illette a fiament, továbbá nem illette a libertinát. A flamenek házassága mindig felbonthatatlan maradt, mivel a fiament és nejét a flaminicat annyira egy személynek nézte a ius sacrum, hogy a flamen megszűnt flamen lenni ha neje meghalt.
A flamen nejétől semmi ürügy alatt sem válhatott el, s ha elvált vagy neje meghalt le kellett köszönnie, mert nélküle nem végezhette az áldozatokat. A flamen nem léphetett újra házasságra, úgy szintén a pontifex maximus és a rex sacrorum sem. Ez azonban nem a polgári, hanem a szent jog (ius sacrum) rendelete.

A rabszolgaságból felszabadított nő, aki felszabadítójával össze- kélt, nem taszíthatja el férjét. Köztük a frigy csak férje patronusa hozzájárulásával bontathatik fel, s ha ennek dacára tettleg mégis elvált volna: megtagadták tőle a hozományi kereset, és érvényesen nem léphet mással házasságra, sőt Julianus szerint más patronussal concubinatust sem köthet mindaddig, míg patronusa vele élni akar s ennek ellenkezőjét szóval vagy tettel ki nem jelenti hogy mással jegyet vált, ágyast vesz stb.