A manus nélküli családban a vagyont megosztották. A házasság nem változtatta meg a joghatóságot a nő vagyona tekintetében. A női hozományt kellékeknek nevezték: res, quas extra dotem mulier.

Minden házastársi viszonyban a férj köteles a feleségről és a gyermekekről gondoskodni. A házastársak megadják a tényleges vagyoni értékeket, megosztják és együtt használják fel a közös vagyont, nincs lopás. A házasság felbontása után pontos elszámolás és visszatérítés (amotarum) jár. Tilos adományozni a házasságban.
Mivel a házastársi gazdálkodás terhe a férjet terheli, helyénvaló, ha a nő gazdag: ad onera matrimonii sustinenda. A feleség hozománya is segíti a gyermekek életének előmozdítását, ezért az állam különleges védelme alatt áll (mulieres dotes suas salvas habere, propter quas nubere possunt). A hozomány tárgya többféle lehetett és visszakövetelhető volt. A iustinianusi jog szerint már a férj csak akkor tarthatta meg a hozományt, ha a válás a nő hibájából történt; a nő pozíciójának erősítésére több esetben történt jogalkotás. A nő halála esetén a férj haszonélvező volt (ususfructus).

A római jogászoknak nem volt általános fogalma a gyámsági törvény terén, megkülönböztették a két területet: tutela és cura. A fogalma a következő: „A gyámság az önjogú, de kora vagy neme miatt cselekvőképességében korlátozott vagy ilyen képességgel egyáltalán nem bíró személyeknél e képesség pótlására irányuló intézmény.”

A régebbi római családjogban a védelmet igénylő családok gondozása az agnatikus szövetségek feladata volt, a gyámság közérdekű ügynek számított. Létezett az úgynevezett tutela impuberum, ami azt jelentette, hogy a homo sui iuris esetében a jogi ügyletek megkötését a kiskorúak gyámra bízzák. A tutela mulierum esetében az érett nő, ha pater vagy férj hatalma alatt áll úgynevezett tanítót kap, aki a jogi ügyletekben és a perekben segít neki. A gyámság akkor szűnt meg, ha a gyám vagy a gyámolt meghalt, capitis deminutiójával, a gyámolt felserdült, a gyámot a praetor felmentette kötelessége alól, vagy büntetésként mozdította el pozíciójából.

A gyám feladata és kötelessége volt a vagyonkezelés, felügyelet, gondoskodás. A gyámság egy elnyert tisztség volt, ezért a gyámolt vagyonának kezelése fejében a gyám a praetor előtt stipulatio formájában biztosítékot kellett, hogy hagyjon. Ugyancsak igaz volt az agnatikus elvre, hogy a nők sosem rendelkeztek szabadon a családi javak felett. Az öröklésen kívül, bármily üzletben szükségük volt az auretoritatis interpositio tutoris-ra. A 3.században a tutela eltűnt, másképpen próbálták kiküszöbölni, kijátszani a törvényt, például fiktív házasságba léptek.

A cura fogalma bizonyos közhivatalnokitevékenységeket is jelölt, a dolgozatomban tárgyalt cua azonban magánjogi kategória. A gyámsághoz hasonlóan a gondnokság (cura) is azon személyek megsegítését szolgálta, akik egymaguk ügyeikben nem tudtak eljárni. Az archaikus korban a cura két fajtája létezett, az elmebetegek gondnoksága (cura furiosi) és a tékozlók feletti gondnokság (cura prodigi).

A cura prodigi intézménye állt azok rendelkezésére, akiket a praetor pazarlással vádolt a XII. táblás törvények vagy a szokásjog alapján. A kurátor az eszközkezelést a saját kezébe vette. Ha kiskorú vállakozását kizsákmányolás fenyegette a káros jogi ügyletek a Lex Plaetoria és az in Integrum hatálya alatt segítséget nyújtott neki. Ha az üzleti életben bizalom fenntartása érdekében garanciát kellett aláíratni az ellenféllel annak érdekében, hogy a szerződést nehogy hatályon kívül helyezzék később, a kurátor járult hozzá a konszenzushoz. Neki ekkor olyan hatásköre volt, mint az auctoritatis Interpositio a tanító részéről, ahogy azt fentebb már írtam.



Nábozny Natasa