A családjog kifejezés alatt egyesítjük a házasság, a rokon, és a gyámság jogrendjére vonatkozó szabályokat. E három terület meglehetősen eltérő tartalmúak, valami mégis összeköti őket, és ez a családi kötelék, amely a római jogrendbe tartozik, az a személyes hatalom, amelynek a tagok alá vannak rendelve. A ház ura az apa, aki uralkodik felesége és gyermekei felett.
A gyámság – tutela - az a védő erő, amely akkor jelentkezik, ha a patriarchális viszony hiányzik. A római jog- a maival ellentétben- tudta, hogy a család törvényesen szervezett közösség. Az alap, amelyre az egész épül a patria potesta, mely agnatikus alap és rokonság alapján létezett. (uxor in manu, adoptatus)
A családjogi normákba tartozott a tiszta család törvény és a személyes jogok, a családtagok közötti kapcsolatok. A status familiae-ből és a személyes jogi státuszból eredtek a jogi következmények. A pénzügyi szabályozás főleg a házasságból származott. Fel kell ismernünk, hogy a törvénynek sem hatalma, sem entitása nincsen a házasság és a gyermek kapcsolatokban. Ami valójában benne van, az vallási, erkölcsi meggyőződésből és oktatásból származik és a nemzeti közösség kulturális helyzetét is érinti. A jogrend csak visszaélések és bizonyos külső, sematikus parancsok ellen léphet be és elfogadott. Ezekben az esetekben a jogrendet bölcs megfontolással hatják végre, mert mindaddig, míg az erkölcsi tisztaság uralkodott, a jogszabályok feleslegesek voltak!
A rómaiak tisztában voltak vele, hogy a jogi struktúráknak makulátlanok kellenek, hogy legyenek, de még ilyen esetekben sem kerülhető el a vezető zsarnoksága, melyet fel kell azonnal ismerni. A házasság definíciója a férj és a feleség közötti, jogilag elismert állandó kapcsolat. (Nuptias sunt coniunctio maris etfeminae et consortiumomnis vitae, divini et humani iuris communicatio.)
A monogámia elve alapján a római embereket mindig a szokásjog alapján vették nyilvántartásba. A döntő tényező a házasság jogszerűsége volt. Az összehangolás (maritalis affectio) alapját képezte. A ius civile szerint eredetileg matrimoniumnak tekintették, miszerint a nő elhagyta a családját és csatlakozott a férjéhez. Az uralkodó hatalom a férj: in manus convenire. Jogi státusz szerint a filia familas-ban a vagyon a férjé volt, a külső megnyilvánulása a férj nevének átvétele volt. Ezt háromféle módon lehetett megtenni:
1. Konfarreatio útján: vallási cselekedet, amelyben áldozati tortát (farreus panis) kínáltak fel Jupiternek és kifejezték közös akaratukat ünnepélyes szavakkal a papok és a tanúk előtt.
2. Coemptio által: a nőt megvették mancipáció formájában, szimbolikus eladás volt (venditio). Ezek az ősi szokások sok nép körében voltak népszerűek.
3. Megbeszélés alapján: ahol a házastársak egyévig találkoztak a törvényes házasságkötést megelőzően. Három éjszakát töltöttek együtt az apa házában, és az ara csak ezután hagyta el a családi fészket: trinoctium, usurpationis causa. A házasságban született gyermekek a férj agnatikus ház gyermekei voltak.
Nábozny Natasa