Az egyéni és társasjátékok mellett nagy szerepe volt az államilag finanszírozott és szervezett nyilvános játékoknak (ludi). Ennek három fő típusát szokás megkülönböztetni: ludi sceninci (színjáték), ludi circenses (cirkuszi játékok) és ludi vagy munus gladiatorum (kardvívók küzdelmei). Ezek a rendezvények már sokkal inkább látványosságok voltak, mintsem játékok – gondoljunk csak arra, hogy a részvevők gyakran hivatásosok voltak, s nem is mindig okozott örömet számukra a játék …

A játékok java részét gyermekek játszották, s ugyan felnőtt korban is számos játékos kedvtelésnek hódoltak a felnőttek, de éles határt húztak a két korszak közé. Erre utal az a tény is, hogy az esküvő előtti éjszaka a házasulandó nő a házi oltáron az isteneknek ajánlotta gyermekjátékait.