logo

XXI September AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A vallás volt a régi családnak eredeti alapító elve

Ha gondolatainkban ezen régi nemzedék körébe helyezzük magunkat, minden házban egy oltárt és ezen oltár körül összegyülekezett családot fogunk találni. Minden reggel és minden este az oltárhoz összegyülekezik á család, hogy hozzá intézze első és utolsó fohászait. A nap folytán még egyszer megjelenik az oltár előtt az étkezés végett, hogy ima és libatio után vele azt megossza. Minden vallásos cselekményeinél elénekli közösen azon énekeket, melyeket atyái neki hagyományoztak.

A házon kívül, igen közel, a szomszéd mezőn, van egy sírbolt. Ez a családnak második székhelye. Itt nyugszanak közösen több nemzedéknek ősei; a halál nem választotta el őket. Ebben a második életben csoportosítva maradtak és folyton egy, el nem választható, családot képeznek. A családnak élő és halott része között csak az a távolság van, mely a házat a sírtól elválasztja.
Bizonyos napokon, melyeket minden ház saját házi vallásánál fogva határozott meg, összejönnek az élők elődjeiknél. Elhozzák a lakomát a halott számára, oda öntik a tejet és bort, oda rakják a kalácsokat és gyümölcsöt, elégetik számára a levágott áldozati barmok húsát. Ezen adományok fejében amazoknak védelmét követelik; isteneiknek nevezik őket és kérik, hogy szántóföldjeiket termékenyekké, a házat bőségessé, a szíveket erényesekké tegyék.

A régi családnak alapelve (principium) nem egyedül a nemzés (generatio). Ezt bizonyítja egyrészt, hogy a nőtestvér nem az a családban, mi a fitestvér, másrészt, hogy az atyai hatalom alól megszabadult fiú (emancipare) vagy a férjhez ment leány megszűnik teljesen a családtagja lenni. De a természetes hajlam, a szeretet sem alapélve a régi családnak. Alert a görög és római jog semmi tekintetbe sem veszi ezt az érzelmet. Létezik ugyan az emberi szív mélyében, de nincsen helye a jogban. Az atya szeretheti leányát, de nem adományozhatja neki birtokát.
Az örökösödési törvények, azaz a törvények közöl azok, melyek leginkább mutatják, mit képzeltek magoknak az emberek a családról, a legkirívóbb ellenmondásban állnak mind a születési renddel, mind pedig a természetes hajlammal. Jól meg kell jegyezni, hogy itt csak a legrégibb jogról szólunk. Később látni fogjuk, hogy ezek a régi törvények módosultak.

A római jognak történészei, helyesen belátva, hogy sem a születés, sem pedig a természetes hajlam nem képezte a római családnak alapját, azt hitték, hogy ezt az alapot az atya vagy férj hatalmában kell keresni. E hatalmat tehát bizonyos alapvető intézménynek tekintették. De nem magyarázzák meg, hogy miképpen képződött, vagy legalább azt, hogy ez nem az erő felsőbbsége, melyet a férj neje, az atya fia fölött gyakorolt. De nagy tévedés, az erőt tekinteni a jog forrásának. Más alkalommal látni fogjuk, hogy az atya vagy férj tekintélye, a helyett, hogy kezdő ok lett volna, inkább maga is csak következmény volt; származását csak a vallásnak köszöni és az által lett megalapítva. Tehát nem ez az alapelv, melyből a család kiindult.
Az, a mi régi családnak tagjait egyesítette, mivel hatalmasabb dolog mint a születés, érzelem, fizikai erő. Ez a tűzhelynek és az ősöknek vallási tisztelete. Ez eszközlőtte, hogy a család ezen és a más világon egy testet képezett. A régi család inkább vallásos mint természetszerű egyesület. így azt fogjuk látni, hogy a nő csak annyiban jön tekintetbe, mennyiben a szent házassági szertartás őt az isteni tiszteletbe beavatta; hogy a fiú nem vétetik többé számba, mihelyt lemondott az isteni szolgálatról, vagy felszabadult az atyai hatalom alól; hogy a fogadott valóságos fiúvá lesz, mert jóllehet nem fűzi őt a családhoz a vér, fűzi hatalmasabb, az isteni szolgálat közössége; hogy az örökös, ki a család isteni szolgálatát elfogadni vonakodik, ki van zárva az örökösödésből; végre, hogy az atyafiság és az örökösödési jog nem a születés szerint, hanem azon jog szerint vannak szabályozva, mely szerint voltki részt vehet a vallás által megállapított házi kultuszban. A vallás ugyan nem teremtette a családot, hanem bizonyosan a vallás az, mely amannak szabályait adta, a miből azután az következett, hogy a régi családnak egészen más szervezete volt, mint az esetben lett volna, ha csakis a természetes érzelmek képezték volna annak alapját.



Fustel De Coulanges

Fordította: Bartal Antal

Tanulmány a Görög és a Római vallásról, jogról és intézményekről