logo

V December AD

Bevezetés (Tényálláskezelés és szónoklati taktika a Pro Cuentióban)

Az Aulus Cluentius Habitus büntetőügyében (causa publica) tartott védőbeszéd – a leghosszabb ránk maradt, ténylegesen elhangzott cicerói oratio – 66-ból, vagyis Cicero praetorságának évéből származik. Bizonyos szemszögből a cicerói ars oratoria ékköve, hiszen narratívája eleven, szinte krimiszerűen fordulatos, az események, helyszínek, idősíkok merészen, olykor látszólag logikátlanul, ám a szónok által elérni kívánt hatásnak alárendelve pontos kiszámítottsággal váltják egymást. Cluentiust egyfelől azzal vádolták, hogy mostohaapját, Statius Albius Oppianicust megmérgezte.
A vád másik részének alapjául azon büntetőeljárás szolgált, amelyben nyolc évvel korábban Cluentius ellene elkövetett mérgezési kísérlettel vádolta meg Oppianicust, amelynek következtében Oppianicus száműzetésbe kényszerült – az aktuális perben azonban a vád azt is felhozta ellene, hogy a hajdani törvényszék pusztán azért nyilvánította bűnösnek Oppianicust, mert Cluentius megvesztegetette a bírákat. A mérgezéses vád alapját képező bűncselekmények elbírálásának alapjául a 81- es lex Cornelia de sicariis et veneficis szolgált, a bírák megvesztegetésének tilalma azonban csak a szenátori rendre állt, Cluentius pedig a lovagrendhez tartozott.

Először a beszéd történeti hátterét, úgymond a történeti tényállást kívánjuk röviden vázolni (I.), majd a törvényi tényállásszerűség, azaz a lex Cornelia de sicariis et veneficis alkalmazásának lehetősége felé fordítjuk figyelmünket. (II.) Ezt követően – az oratio kettéosztott érvelési rendszerének megfelelően – a hosszabban taglalt, a iudicium Iunianum kapcsán felmerült vesztegetési vád (III.), valamint a Cicero által rövidebben reflektált mérgezési vádpontok kezelését elemezzük a beszédben követett szónoki taktika és jogi tényálláskezelés szempontjából. (IV.)

Végezetül pedig a cicerói stratégia retorikai eszköztárát vesszük górcső alá, azt feltárandó, hogy a jogászi szemmel is briliánsnak tekinthető érvelést alátámasztandó a szónok hogyan kezelte, módosította, illetve torzította a vádpontok és a kronológia rendszerét. (V.)



Forrás: Nótári Tamás: Tényálláskezelés és szónoklati taktika a Pro Cuentióban