XXIII Aprilis MMXVII AD

Összegzés (Alapkérdések az antik római büntetőjogi praxisban)

A fenti vázlatos példákból is kitűnik, hogy a romanisztikai kutatások középpontjában álló magánjogi kérdések mellett éppúgy indokolt és tanulságos lehet a római büntetőjog fogalmi apparátusának, egyes részterületeinek a vizsgálata is.
A tanulmányban - elsősorban a modern dogmatika szerinti általános törvényi tényállás szubjektív és objektív alapelemei mentén haladva - citált kérdéskörök természetesen nem fedik le maradéktalanul a római büntetőjog „általános tanait”, hiszen szigorúan a büntető anyagi jog keretein belül maradva is további kutatás tárgyául szolgálhat a büntetőjogi alapelvek római jogi előzményeinek feltárása éppúgy, mint a ius criminale Romanum személyi és tárgyi hatályának kérdése, a római bűncselekményfogalom meghatározása, továbbá a büntethetőségi akadályok katalógusának összeállítása, nem utolsósorban pedig a római büntetőjog szankciótanának, a büntetések jogalapjának, céljának és a büntetéskiszabáskor irányadó szempontoknak a mélyreható elemzése is.

Ha el is kell ismernünk tehát, hogy a római jogtudomány teljesítménye a büntetőjog területén elmarad a magánjogihoz képest, e különbség elsősorban mennyiségi és nem minőségi mutatókkal mérhető. Hiszen a jurisperitusok éppúgy tartózkodtak az általános érvényű definícióktól, elvi fejtegetésektől a ius privatum, mint a ius criminale területén. Ahogy a római jog egészéről is elmondható, hogy az elsősorban az eljárásjogon alapult, a jogtudósi döntések is esetjog (case-law) jelleget hordoztak, és az ezekből levont következtetések, elvonatkoztatott szabályok inkább kivételnek számítottak.
Bár forrásszövegeinkből éppen ezért jellemzően hiányoznak a jogi tényállások jelölésére szolgáló elvont fogalmak, pontos distinkciók, talán mégsem tekinthető öncélúnak az a szándék, hogy e töredékeket kazuisztikus illusztrációként felhasználva mutassuk be az antik juristák büntetőjogi gondolkodásmódját, sőt, a megállapításaikat absztrahálva - akár a modern büntetőjog-dogmatika alapfogalmaival összevetve - jussunk el olyan általános elméleti következtetésekig, melyek segítségével átfogóan és szisztematikusan tárható fel a római büntetőjog „általános része”.



Jusztinger János adjunktus (PTE AJK), az ONSz elméleti-történeti tagozatának mentora


Forrás: Jusztinger János - „Általános részi” alapkérdések az antik római büntetőjogi praxisban