XXI Quintilis MMXVII AD

A tárgyalás Heródes Antipás előtt

(Lk 23,6-12)



Heródes Antipás, Nagy Heródes-nek a fia volt, aki megpróbálta Jézust megölni, amikor két esztendős volt. Ugyanez a Heródes Antipás volt az, aki Keresztelő (Bemerítő) János fejét vétette. O csak Keresztelő János lefejezése után hallott Jézus csodáiról, és egy darabig azt hitte, hogy Jézus a feltámadt Keresztelő János. Heródes szerette, ha szórakoztatták, és üzenetet küldött Jézusnak, hogy magához hivassa. Jézus azonban elutasította ezt a meghívást, és egyszerűen rókának nevezte Heródest.
Most azonban teljesült a kívánsága, és Jézus ott állt előtte. Szívesen látott volna egy csodát, amit Jézus tett, hogy ezzel szórakozzon. Jézus azonban nem tette ezt meg, a csodák ugyanis sohasem lehetnek a szórakoztatás tárgyai.

Heródes megparancsolta katonáinak, hogy gúnyolják és alázzák meg Jézust, aztán vétlennek jelentette ki és visszaküldte Pilátushoz. A Lukács 23,15-ben látjuk, hogy Heródes vétlennek jelentette ki Jézust. Előzőleg, a 12. versben még ezt olvassuk: „Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással Előtte ugyanis haragban voltak" Ennek az ellenségeskedésnek az oka abból az időből származott, amikor helytartó lett.
Amikor a légióival bevonult Jeruzsálembe, római pajzsokat függesztett a templom külső falára, melyeken állatok, istenek és istennők ábrázolásai voltak. Ez mélyen sértette a zsidók érzéseit és Jeruzsálemben lázadás támadt. Pilátus kiküldte a katonáit, és sok embert megöltek. A pajzsokat azonban továbbra is otthagyta.

Heródes Antipás áttért a zsidó vallásra. Ismerte a zsidók érzéseit és tudta, hogy amíg a pajzsok ott fognak függeni, mindig fennáll a lázadás veszélye. Ezért arra kérte Pilátust, hogy vétesse le ezeket a pajzsokat, amit ő mindig elutasított. Erre Heródes egy panaszlevelet küldött a római szenátusnak, az pedig parancsot adott a pajzsok eltávolítására. így vitatkoztak egymással, és kölcsönösen egymás szemére vetették, hogy figyelmen kívül hagyják a másik tekintélyét. Most Pilátus egy galileait küldött, aki Galilea felett uralkodott. Ezzel elismerte Heródes tekintélyét, és ezzel megszüntették a vitákat, és Jézus terhére barátságot kötöttek.
Kilenc évvel később a felesége, Heródiás, aki felelős volt Keresztelő (Bemerítő) János lefejezéséért, rávette a helytartót, hogy Rómába utazzanak, és ott kérje a „Júda királya" címet a maga számára. Ez volt az a cím, amit atyja, Nagy Heródes azelőtt megkapott a római szenátustól.
Ez által a cím által Heródiás királyné lehetett volna. Azonban Gaius Caligula volt akkor a császár, egy eszeveszett és nagyon kegyetlen férfi. Róma utcáin sok ember vére folyt, akik az ő gyilkolásának az áldozatai voltak. Minden egyes alkalommal, amikor pénzszűkében volt, valamilyen bűnnel vádolta meg a szenátus valamelyik gazdag tagját, vagy egy gazdag nagybirtokost, elpusztította a családjukat, és elsajátította a vagyonukat. A dolgok annyira megromlottak, hogy saját prétoriánus gárdája, melynek feladata tulajdonképpen az ő védelme volt, gyilkosságot terveit ki ellene.
Olyan esztelen volt, hogy a saját lovát is a római szenátus tagjává tette. Természetesen a lova mindig pontosan úgy szavazott, ahogy ő. Amikor ezek ketten most Galileából elmentek ehhez a római császárhoz, büntetésből egyszerűen arra a vidékre helyezte át őket, amelyet ma Franciaországnak nevezünk, ahol szegénységben haltak meg. így fizettek a bűneikért, Keresztelő (Bemerítő) Jánosnak a megöléséért és Jézus kigúnyolásáért.



Forrás: Dr. Arnold G. Fruchtenbaum A Messiás élete. Központi események zsidó szemszögből