XXVIII Maius MMXVII AD

Összegzés (A büntető per).

A Jézus ellen lefolytatott büntető eljárás jogi szempontú vizsgálata alapján megállapítható, hogy a vele szemben vezetett bűnvádi perek csak párhuzamosan, egymással szoros összefüggésben értelmezhetők, tekintettel palesztina 1. századi történelmi viszonyainak és jogrendszerének sajátosságaira.

A zsidó büntető eljárás társadalmi hátteréül az a tény szolgált, hogy a Jeruzsálemben élő elit értelmiség, illetve maguk a jeruzsálemi tömegek is mélységes ellenszenvet tápláltak a műveletlen, érthetetlen dialektust beszélő vidéki galileaiakkal szemben. A jeruzsálemi hatóságok szemében a galileaiak, így Jézus is politikai szempontból épp azért váltak gyanússá, mert Galileából származtak. Figyelemmel Jézus népszerűségére a zsidó nép köreiben, „a főpapok és a törvénytanítók keresték a módját, hogy Jézust titokban letartóztassák és kivégeztessék [...].”
A zsidó vallási vezetés tehát nem azért vonta Jézust bűnvádi eljárás alá, mert bűncselekményt követett el, hanem azért, hogy megölje. A zsidó jog alapján vezetett büntetőper elemzése során számos kétely merül fel a per anyagi és eljárásjogi értelemben vett törvényszerűségét illetően. A zsidó főtanács által Jézus ellen hozott ítélet nem tekinthető teljes mértékben megalapozottnak, mert a Jézus ellen felhozott istenkáromlás vádja bizonyítatlan maradt, az ítélet csupán magának a vádlottnak a vallomására épült.
A Nagy Szanhedrin a zsidó büntetőper során megsértette a zsidó büntetőeljárásnak a méltányos ítélkezésre, valamint az ártatlanság vélelmére vonatkozó alapelveit is azzal, hogy az eskü alatt valló terheltet morális kényszer útján kötelezte vallomástételre.

Pilátus a római büntetőper során már az első kihallgatás alkalmával látta, hogy a Jézus ellen emelt vádak alaptalanok. A helytartó annak ellenére, hogy a római jog szerint elítélni csak azt a vádlottat lehetett, akinek a bűnösségéről a bíró meggyőződött, mégis marasztaló ítéletet hozott Jézus ellen.
Az zsidó főtanács többségének jogi állásfoglalása végül a zsidó nép nagy részét is Jézus ellen fordította, mellyel - bár Jézust nem találta bűnösnek - maga Pilátus sem mert szembeszállni. Bár jogi szempontból Pilátus egyértelműen önálló, a zsidó bíróság ítéletétől független döntést hozott, amikor Jézust kereszthalálra ítélte, döntésében a politikai tényezők vitathatatlanul nagyobb szerepet játszottak: „Jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.”
Ezen a ponton találkozott össze végül a zsidó és a római államérdek, amely az elvben egymástól független jogrendszerek önálló, egymásnak ellentmondó jogi állásfoglalása ellenére is Jézus Krisztus kereszthalálához vezetett.




Forrás: Urbán Erika - Jézus Krisztus pere