XXVIII Aprilis MMXVII AD

A büntetőper .

A letartóztatás - Ki kezdeményezte a büntető eljárást Jézus ellen?

A Jézus elleni büntetőeljárás az ellene foganatosított letartóztatással kezdődött. Mind a mai napig éles vita tárgya, hogy pontosan ki és milyen minőségben vett részt Jézus letartóztatásában, illetve kinek az utasítására hajtotta végre a parancsot.

A letartóztatás eszmei szerzői - Márk beszámolója alapján - a „főpapok és írástudók” voltak, akiken, amennyiben egyszerre emlegeti őket a Szentírás, általában farizeusokat és szaddoceusokat is kell érteni. Ha a római helytartó kezdeményezte volna Jézus letartóztatását, semmi szükség nem lett volna arra, hogy este, titokban hajtsa végre a kényszerintézkedést. Kérdés marad ugyanakkor, hogy amikor Máté Júdás árulásáról beszél, - ha nem a rómaiakra - akkor kikre gondolt, amikor a „sok népet” emlegette.
Vannak olyan nézetek, amelyek Jézus rómaiak általi letartóztatását hangoztatják. Feltevésüket elsősorban János evangéliumára alapozzák, aki Jézus letartóztatása során - Júdás és a főpapok mellett - katonák jelenlétére is utal: „Júdás azért magához vevén a katonai csapatot, és a papi fejedelmektől és farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék őt, és vivék őt először Annáshoz.”

Az eredeti görög nyelvű szövegben János a khiliarkhos (parancsnok, 1000 ember elöljárója) és a speira (uneípa, csapat, katonai egység; a latin cohors megfelelője) szavakat használja, amiből viszont nem következik egyértelműen, hogy Júdást római katonák kísérték volna Jézushoz. Egyrészt azért nem, mert mind a Septuaginta, mind Josephus zsidó katonai csoportokra vonatkozóan is használja a speira kifejezést, másrészt „nehéz elhinni, hogy egy római katonai parancsnok rávehető lett volna arra, hogy foglyát először a volt főpaphoz, Annáshoz vigye, s utána még Kaifás főpap elé is odaállítsa.
Tekintettel azonban arra, hogy Jézust letartóztatása után a katonák a főpap házába kísérték, a katonáknak a zsidó vallási vezetéssel összefüggő szervezethez kellett tartozniuk, ilyen pedig Jeruzsálemben csak az ún. templomőrség volt, „mely a templom-felügyelők parancsnoksága alatt állt.” János szerint Pilátus Jézusnak maga jelentette ki, hogy „saját néped és a főpapok szolgáltattak ki nekem.”

Felmerül a kérdés, hogy ha valóban a zsidó vallási vezetés tartóztatta le Jézust, akkor vajon volt-e jogi alapja az eljárásnak, és ha igen, milyen szabály szerint hajtották azt végre. A Talmud egy helyütt arról számol be, hogy a főpapi kinevezés feltételei között szerepelt a kinevezést megelőzően betöltött templomőrség-parancsnoki cím. Mivel Josephustól tudjuk, hogy Kajafás után sógorának, Annásnak az egyik fia, Jonathán lett a főpap, valószínű, hogy Jézus letartóztatása idején Jonathán töltötte be ezt a tisztséget.

Alaposan feltehető tehát, hogy János nem a római katonaságról, hanem a Szentély körüli templomi helyőrségről számolt be a Jézus letartóztatásáról szóló epizódjában is, azaz Jézus letartóztatására valószínűleg a zsidó vallási vezetés kezdeményezésére az őrség katonáinak részvételével a templomőrség parancsnokának utasítására került sor.



Kihallgatás Annás előtt - Hatósági vagy bírósági eljárási cselekmény?

Jézus letartóztatása idején Annás veje, Kajafás töltötte be a főpapi tisztséget (i. sz. 18-37 között), Jézust mégis elsőként Annás házába vitték. Josef Klausner (1874-1958) zsidó történész erre azt a magyarázatot adja, hogy bár Kajafás volt a főpap, apósa Annás is főpap volt korábban, és „mivel minden főpap, ha csupán egy napig is viselte ezt a tisztséget, nemcsak címét tartotta meg, hanem tagja is lett a Szanhedrinnek. Annás ezen felül még a főpapi család legidősebb tagja is volt,” így érthetővé válik, miért épp Annás hallgatta ki először Jézust: „lelki értelemben még mindig ő volt a zsidó közösség feje.”

Ennél komolyabb problémát jelent, hogy Máté és Márk beszámolója szerint is Annás még a letartóztatás éjszakáján kihallgatta Jézust. A Misna büntetőjogi szabályai alapján a Szanhedrin éjjel nem tarthatott ülést főbenjáró ügyekben, ha azonban a zsidó büntetőpert megelőző nyomozási szakaszhoz kötjük Jézus Annás általi kihallgatását, arra a Misna tilalma már nem vonatkozik.
A feltételezés, miszerint a per bírósági szakasza a letartóztatás éjjelén nem indulhatott meg, annál is inkább valószínű, mert, ha a szaddoceus többségű Szanhedrin - ahogy Klausner állítja - inkább hajlamos lehetett (volna) megszegni az előírásokat, az biztos, hogy „még egy szaddoceus Szanhedrin sem tartott volna (bírósági) vizsgálatot Pészach ünnep előestéjén, vagy Pészach első napján”: Jézus letartóztatása idején tárgyalást „egyszerű” pénteken sem szabadott tartani. Jézus elfogásának idején pedig maga a Széder este is péntekre esett, így azt szinte biztosan állíthatjuk, hogy a Jézus elleni büntető eljárás bírósági szakasza a letartóztatás napján nem kezdődött el.

Annás tehát - előzetes nyomozási eljárási cselekmény formájában - kihallgathatta Jézust. Jézus azonban kihasználva a vallomástétel megtagadásának lehetőségét, nem válaszolt Annás kérdéseire. Annás ezután már nem látta értelmét tovább faggatni a gyanúsítottat, ezért átküldte Jézust Kajafáshoz.



Forrás: Urbán Erika - Jézus Krisztus pere