logo

VIII Sextilis AD

Tiberius (14-37).

Epit. de Caes. 2.2. „
Iszákossága miatt találó tréfákkal Caldius Biberius Merőként is emlegették. ”

Az epitomátor nagyon szereti a tréfákat és a szellemességet, azonban még jobban szeret nevekkel összefüggő anekdotákat elmondani. Névről szóló történet, rövid névmagyarázat, vagy császári melléknévvel kapcsolatos információ Tiberius életrajza mellett elhangzik Caligulánál, Polemo és Cottius királyokkal kapcsolatban Nero fejezetében, Traianusnál, Hadrianusnál, Pertinaxnál, Caracallánál, Heliogabalusnál, Aemilius Aemilianus és Aureolus esetében egy-egy híd neve kapcsán, Diocletianusnál, Galeriusnál, Maximianusnál, Galerius édesanyjával kapcsolatban, Constantinusnál, Iovianusnál, valamint Valentinianus édesapjával és Theodosiusszal kapcsolatban.



Epit. de Caes. 2.3.
„Hadi dolgokban nagy jártasságot mutatott fel és a szerencse is eléggé pártfogolta Augustus uralkodása alatt...”

A fiatal Tiberius i.e. 26-ban elkísérte Augustust Hispániába, a cantaberek elleni háborúba, i.e. 20-ban pedig mint legatus Augusti pro praetore Armeniában járt, ahol trónra segítette a Róma-párti klienskirályt, III. Tigranest. Első jelentősebb hadi sikereit i.e. 17 és 16 között érte el, amikor legyőzte a Galliába betörő germán törzseket, i.e. 15 és 14 között pedig meghódította Raetiát és Vindeliciát, ezzel a római csapatok uralmuk alá vonták az Alpok Itáliába vezető hágóit, s megszilárdították a félsziget biztonságát.
I.e. 12-ben meghalt Agrippa, Augustus veje és legkiválóbb hadvezére, az uralkodó pedig Tiberiust választotta jobbkezének katonai ügyekben, s még ugyanebben az évben legátusként a pannonok és a dalmátok ellen küldte. Tiberius i.e. 12 és 9 között meghódította Pannonia déli részét, a Római Birodalom határait pedig a Danuvius folyóig tolta ki. A legyőzött pannonok közül sokakat rabszolgának adott el, illetve az erősebb férfiakat besorozta az auxiliáris csapatok katonái közé.
I.sz. 6-ban azonban a pannonok fellázadtak a római uralommal szemben, Tiberiusnak és Germanicusnak pedig három évébe tellett leverni az ellenséget. Suetonius szerint „a pun háborúk óta nem volt ennél súlyosabb külföldi hadjárat; három évig háborúskodott tizenöt legióval és ugyanennyi szövetséges segítőcsapattal, nehéz körülmények között, igen nagy élelmiszerhiánnyal küszködve.”



Epit. de Caes. 2.6.
„Ez volt az eset, amely minden jó embert elpusztított”

Az Epitome által elmesélt történet pontatlan. Tiberius hatalomátvételét anyja, Livia jóvoltából már Augustus halálának napján bejelentették. Igaz ugyanakkor, hogy Tiberius az első szenátusi ülésen ravasz módon a hatalom megosztására tett javaslatot („többen közös fáradozással könnyebben fogják megoldani a közfeladatokat”), mely után Tacitus szerint két szenátor (Asinius Gallus és Lucius Arruntius) is akaratlanul megbántotta az új császárt.
Gallus halála azonban 33-ban, Arruntiusé pedig 37-ben következett be, tehát nem a fenti ügy miatt kellett meghalniuk. Az Epitome szerzője a Tiberius alatt gyakori felségsértési perekre (laesa maiestas) utal, amikor a jó emberek pusztulásáról ír, ezeknek az ügyeknek azonban nem volt közük a császár hatalomátvételéhez.



Epit. de Caes. 2.8.
„Archelaus király hatalomból való elmozdításával Cappadociát provinciává szervezte.”

Kisebb tévedés, Tiberius ugyanis jogilag még nem távolította el a cappadociai Archelaus királyt a hatalomból, amikor az meghalt 17-ben, bár az tényszerű, hogy ezzel a szándékkal hívatta Rómába. Az imperátor azért gyűlölte a kis-ázsiai királyt, mert az Tiberius i.e. 6 és i.sz. 2 közötti rodosi száműzetése alatt hidegen viselkedett vele és „nem részesítette a köteles tiszteletben”.
Az epitomátor talán összekeveri a cappadociai királyt a judeai Heródes Archelaosszal, akit valóban megfosztottak teljes hatalmától, azonban még Augustus császár uralkodása alatt, egy évtizeddel korábban. Heródes Archelaos i.e. 4-ben, édesapja, Nagy Heródes halála után került az első princeps jóvoltából Iudea, Samaria és Idumea élére, mint ethnarkhos, ám a zsidók nem fogadták el e kegyetlen ember uralmát, így Augustus 6-ban eltávolította pozíciójából és a galliai Viennába száműzte. Iudea élére ettől az időponttól fogva római helytartók kerültek.



Epit. de Caes. 2.8.
„Marobodust, a szvévek királyát ravaszul tőrbe csalta.”

Tacitus szerint Maroboduus királyságából valók voltak a szvévek mellett a semnonok és a langobardok, valamint a markomannok is. Tiberius még Augustus uralkodása alatt (5-ben, vagy 6-ban) vezetett hadjáratot a germán uralkodó ellen, ám a 6-ban kitörő pannon-dalmata felkelés miatt csak részsikereket tudott elérni Maroboduus ellen, Róma legfőbb germán ellensége pedig a 9-ben bekövetkező teutoburgi katasztrófa után Arminius lett.
17-ben polgárháború tört ki Arminius és Maroboduus között. 1 9-ben a legyőzött és trónfosztott Maroboduusnak Itáliába kellett menekülnie, ahol Tiberius biztonságos szállást adott neki Ravennában, s a germán király itt is halt meg 37-ben.



Epit. de Caes. 2.9.
„A hadügyeket kiengedte a kezéből...”

26-ban Tiberius visszavonult Capri-szigetére, ahol kisebb megszakításokkal egészen a haláláig élt. Suetonius a provinciákat ez idő tájt ért csapásokat is tárgyalja az Epitoméhez hasonló módon.



Epit. de Caes. 2.10.
„Nyolcvannyolcadik évének betöltése után négy hónappal Caligula cselvetései miatt ölték meg.”

Az epitomátor adata téves. Tiberius 78. életévének betöltése (36. november 16.) után négy hónappal halt meg 37. március 16-án Misenumban. Tacitus szerint Macro praefectus praetorio adott parancsot a gyilkosságra, s a praetoriánusok párnával fojtották meg Tiberiust. Suetonius négyféle halálverziót is elmesél, köztük a párnával történő megfojtás történetét is említi.


Forrás: részletek Sólyom Márk: Epitome de Caesaribus, Az utolsó latin nyelven írt pogány történeti munka című doktori disszertációjából (2018)