logo

V Sextilis AD

Philippus Arabs (244-249).

Epit. de Caes. 28.1. „Marcus Iulius Philippus öt évet uralkodott.”

Öt és fél évet. 244 elejétől 249 szeptemberéig / októberéig volt császár.



Epit. de Caes. 28.2.
„Veronánál a saját seregéből ölték meg...”

Aurelius Victor és Eutropius szerint is Veronánál ölték meg Philippust. A Liber de Caesaribus és Zósimos arról számol be, hogy azután érte a halál az uralkodót, hogy a csapatai összecsaptak a császárrá kikiáltott Decius egységeivel, ám vereséget szenvedtek. Az Epitome történetét a Philippus fejét a fogsora fölött érő végzetes csapásról más forrásból nem ismerjük.



Epit. de Caes. 28.3.
„Fiát, Gaius Iulius Saturninust pedig, akit felruházott a hatalommal, Rómában gyilkolták meg életének tizenkettedik évében.”

Philippus fiának neve hibás az Epitomében. Az ifjú caesar valódi neve Marcus Iulius Philippus volt, s a korát csak az epitomátor adja meg az ókori auktorok közül. Aurelius Victor szerint a testőrcsapatok gyilkolták meg Rómában, talán a CastraPraetoriában, Zósimos munkája ugyanakkor azt írja, hogy az apja mellett volt, amikor (Verona közelében) megölték.



Epit. de Caes. 28.3.
„A százados játékok alatt.”

A Róma 1000 éves fennállását fényes külsőségek között megünneplő százados játékokra 248-ban került sor. Orosius az V. század elején kiemelte, hogy Philippusé volt a valaha látott legpompázatosabb százados játék, amely látványban elhomályosította az összes addigit.830 A rendezvénysorozatra íródott Asinius Quadratus tizenöt könyvből álló, azóta elveszett munkája, a Khilietéris, vagy Rhómaiké khilias (Ezer év története)
A játékokról legrészletesebben beszámoló forrás a kétes megbízhatóságú Historia Augusta, amely a Gordianusok életrajzában ír az ezredévi ludi saecularesről, s felsorolja az amphiteátrumban a nép szórakoztatására a nagy ünnep alkalmából felvonultatott állatokat és gladiátorokat, amelyeket még Gordianus gyűjtött össze. Eszerint a százados játékok alatt 32 elefántot, 10 jávorszarvast, 10 tigrist, 60 szelídített oroszlánt, 30 szelíd leopárdot, 10 hiénát, 1000 pár gladiátort, 6 vizilót, 1 rinocéroszt, 10 vad oroszlánt, 10 zsiráfot, 20 vadszamarat és 40 vadlovat vonultattak fel a cirkuszban, továbbá egyéb kisebb állatokat számolatlanul.
Philippus érmeverésében is meghatározók a nagy alkalomra készített, amphiteátrumokban felvonultatott állatokat ábrázoló aureusok és antoninianusok. A császár feleségével, Marcia Otacilia Severával az előlapon is készültek érmék az ezredévi ünnepségekre.



Epit. de Caes. 28.4.
„Philippus a legalacsonyabb sorból származott, az útonállók legnemesebb vezérétől született.”

Philippus édesapja Iulius Marinus volt és Shahbából, Syria provincia déli részéről származott. Útonállónak csak a késő római propaganda tartotta a férfit, mivel Philippusról nagyon rossz véleménnyel voltak a IV. századi történetírók. Marinust halála után Philippopolisban istenként tisztelték, ám szenátus általi consecratiojáról nem tudunk.


Forrás: részletek Sólyom Márk: Epitome de Caesaribus, Az utolsó latin nyelven írt pogány történeti munka című doktori disszertációjából (2018)