logo

V Sextilis AD

Pertinax (192-193).

Epit. de Caes. 18.1.
„Helvius Pertinax nyolcvanöt napot uralkodott.”

Pertinax 192. december 31. és 193. március 28. között utalkodott, azaz nyolcvannyolc napon keresztül.655 Dio nyolcvanhét napot említ (december 31-ét Kienasttal ellentétben talán valóban nem kellene a regnálási időhöz hozzászámítani),656 míg a Historia Augusta két hónapról és huszonöt napról beszél,657 tehát adata az epitomátor munkájával mutat egyezést.



Epit. de Caes. 18.1.
„Az uralmat rákényszerítették, emiatt nyerte el az Ellenálló és Magát alávető melléknevet.”

Pertinax valóban vonakodott, mielőtt felöltötte volna a bíbort, mivel Commodus trükkjének tartotta imperátori akklamációját. Csak azután fogadta el a főhatalmat, hogy megbizonyosodott a császár haláláról, Dio szerint az egyik bizalmas emberét küldte el a palotába, hogy ott megszemlélje Commodus holttestét. Az Ellenálló (Repugnans), valamint a Magát alávető (Suscipiens) mellékneveket azonban feliratai és a többi történeti forrás alapján sohasem viselte Pertinax.



Epit. de Caes. 18.2.
„Alacsony sorból származott.”

Pertinax egy felszabadított rabszolga, Helvius Successus661 fia volt, aki szabadosként gyapjúkereskedelemmel foglalkozott. A Historia Augusta szerint azért kapta a majdani uralkodó a Pertinax nevet, mert atyja kitartóan (pertinaciter) űzte foglalkozását.



Epit. de Caes. 18.2.
„Iulianus álnoksága következtében, számos szúrással gyilkolták meg hatvanhét éves korában.”

Az Epitome mellett a két másik IV. századi breviárium, Aurelius Victor és Eutropius munkái is azt állítják, hogy Didius Iulianusnak köze volt Pertinax meggyilkolásához, ez azonban nem igaz. Kétszáz (Dio), avagy háromszáz (Historia Augusta) felfegyverzett praetorianus okozta a császár halálát, akik azért dühödtek fel, mert Pertinax a Falco-féle összeesküvés után sok katonát egyetlen rabszolga tanúvallomása miatt valószínűleg ártatlanul kivégeztetett. Az uralkodó testébe egy germán (tungrus) testőr, Tausius szúrt lándzsát a Palatínuson. A császár fejét levágták és egy lándzsára tűzték. Valóban a hatvanhetedik életévében érte a halál.



Epit. de Caes. 18.3.
„A Sors által feldobott golyónak nevezték”

A latin kifejezés pontosan fortunae pila, amely jelentheti szó szerinti fordításban a Sors tartóoszlopát, de a Sors golyócskáját is. Az angol, Banchich-féle fordítással („pillar of fortune”) szemben én úgy érzem, hogy az epitomátor a pila szóval arra a kislabdára / golyócskára akart inkább utalni, amelynek Rómában többek között a bírák kiválasztásánál volt nagy szerepe.



Epit. de Caes. 18.4.
„Egy szabados apától született a ligurok között, Lollius Gentianus kopár földbirtokán, akinek a praefecturája alatt is a kliense volt”

Quintus Hedius Rufus Lollianus Gentianusról van szó a szövegben, akinek az atyja, Lollianus Avitus Pertinax édesapjának pártfogója volt. Quintus Lollianus Gentianus 186 és 188 között consul suffectus, majd Commodus uralkodásának utolsó éveiben legatusként kevékenykedik Hispania Citeriorban. Pertinax halála után Septimius Severus híve lesz, 201 és 202 között pedig proconsul Asiae. Említi a nevét Lollianus Gentianus formában a Historia Augusta is, ám szinte semmit sem tudunk meg róla ebből a forrásból.



Epit. de Caes. 18.4.
„Betűvetést oktatott, az ismereteit nyelvtudósoktól sajátította el. ”

Doctor litterarum. A Historia Augusta szerint Pertinaxot már kisgyermek korában megtanították írni és számolni, majd görög grammatikusok oktatták, többek között Sulpicius Apollinaris, aki Karthágóból származott, s arról volt nevezetes, hogy verses összefoglalót írt az Aeneisből, valamint Plautus és Terentius komédiáiból.



Epit. de Caes. 18.4. „Görög kifejezéssel chrestologonnak (nyájas szavúnak) nevezték. ”

A chréstologon (χρηστολόγον) szóra utal az epitomátor. A szó pontosan egy olyan embert jelöl, aki helyesen beszél ugyan, de szavaival ellentétesen, hamisan cselekszik. Elképzelhető, hogy az epitomátor indirekt módon a keresztényekre és a keresztény apologétákra is utal a kifejezéssel, akikkel pogányként nem szimpatizált, ahogy azt az új államvallás elhallgatása is jelzi a munkában. A Gudianus Latinus 84 kódex Schlumberger állításával ellentétben latin betűkkel adja meg a kifejezést, még lapszéli jegyzetben is kiemeli a szót.



Epit. de Caes. 18.5.
„Halálakor az „Isteni” melléknevet ítélték oda neki”

Pertinaxot halála után damnatio memoriaevel sújtotta Didius Iulianus, ám Septimius Severus alatt rehabilitálták és valamikor 193 második felében megtörtént consecratioja is: DIVVS PERTINAX PIVS PATER.


Forrás: részletek Sólyom Márk: Epitome de Caesaribus, Az utolsó latin nyelven írt pogány történeti munka című doktori disszertációjából (2018)