logo

VIII Sextilis AD

Maximinus Thrax (235-238).

Epit. de Caes. 25.1.
„A hadsereg soraiból felemelkedő Iulius Maximinus Thrax három évet uralkodott.”

Maximinus, ez az alacsony származású, Thrákiában született császár erőszakosságáról, műveletlenségéről és hatalmas erejéről volt ismeretes. Héródianos írja róla, hogy „származásábólfakadóan barbár természetű ember volt.”

A Historia Augusta szerint Maximinus már Septimius Severus uralkodása alatt kitűnt hatalmas erejével. Az eredetileg pásztorként élő trák (az SHA szerint apai ágon gót, anyai ágon alán) ifjú Geta születésnapján egyszerre tizenhat katonát győzött le, így szórakoztatta a császár fiát. A munka azt is elbeszéli, hogyan került Maximinus a testőrség kötelékébe: a sokat dicsekvő trák katonát Septimius Severus meg akarta büntetni, s felszólította, hogy fusson utána mérföldeken át, míg ő a lovával vágtat. A trák addig futott igen kitartóan a császár után, míg az idős uralkodó el nem fáradt. Ezután az imperátor elrendelte, hogy Maximinus mérkőzzön meg a hét legerősebb katonájával. A trák bár mérföldeket futott, mindegyiküket legyőzte birkózásban.
A császár arany nyaklánccal tüntette ki és testőrsége tagjává tette az erős barbárt. A Historia Augusta nyilvánvalóan túlzó adata szerint Maximinus majdnem nyolc és fél láb magas volt, ami két méter ötvenkét centiméternek felel meg. Maximinus 235 februárja / márciusa és 238 áprilisa között uralkodott, tehát valóban három éven át, ahogy azt az epitomátor mellett a Historia Augusta és Eutropius is megerősíti. A halálakor Zónaras szerint hatvanöt éves volt.



Epit. de Caes. 25.2.
„Aquileiánál a katonák fiával együtt egy lázadás során felkoncolták. Eközben katonákra jellemző durva tréfával mindenki azt kiáltozta, hogy nincs szükség a különösen hitvány vérvonalú fajzatocskára sem.”

Miután 238 elején a szenátus előbb a Gordianusok (január), majd azok bukása után Pupienus és Balbinus (február) császárságát ismerte el, Maximinust pedig a szenátorok hostisszá nyilvánították, a trák uralkodó megindult Itália ellen. Emona megnyitotta a kapuit az imperátor előtt, lakosai pedig elmenekültek. Aquileia azonban szembeszállt Maximinus-szal és a város polgárai nem engedték be a császárt a falakon belülre. Az ostrom elhúzódott, az ostromlók pedig nélkülöztek, ráadásul a császár sokakat megbüntetett a sikertelenség miatt.
A katonák végül fellázadtak és meggyilkolták az uralkodót és fiát, fejüket pedig elküldték Rómába. A császár fiának neve Caius Iulius Verus Maximus volt, s valamikor 236 elején (január 7. és május 16. között) kapta meg a caesar címet. A Historia Augusta kétes forrásértékű beszámolója szerint „oly szép volt, hogy a lazább erkölcsű nők mind beleszerettek”, ám mindig öntelten viselkedett és gyakran cicomázta magát.


Forrás: részletek Sólyom Márk: Epitome de Caesaribus, Az utolsó latin nyelven írt pogány történeti munka című doktori disszertációjából (2018)