logo

V Sextilis AD

Macrinus (217-218) és Diadumenianus caesar (217-218).

Epit. de Caes. 22.1.
„A sereg által imperátorrá emelt Macrinus fiával, Diadumenusszal tizennégy hónapot uralkodott”

Valóban körülbelül tizennégy hónapot uralkodtak (217. április 11. 218. június 8.). Marcus Opellius Macrinus caesar címmel kitüntetett fiát helyesen Diadumenianusnak hívták. A hibás névalak („Diadumenus”) szerepel az Epitome de Caesaribus mellett Aurelius Victornál, Eutropiusnál és a Historia Augustában is, ez az adat tehát egy közös forrásra, az EKG-re (Ennmansche Kaisergeschischte) visszavezethető tévedés.



Epit. de Caes. 22.1.
„Ugyanezek a csapatok mészárolták le őket, mivel Macrinus visszafogta a katonai fényűzést és a zsoldemelést.”

A katonaság elégedetlenkedéséről beszámol Dio és Héródianos is. A császár vereséget szenvedett a parthusoktól, visszavont bizonyos Caracalla által bevezetett katonai juttatásokat, ráadásul sokáig Antiochiában időzött és az idejét mulatozással töltötte, így felbomlott a katonai fegyelem. A katonák közül egyre többen álltak át Iulia Domna testvérének, Iulia Maesának az unokája, Elagabalus (Varius Avitus) oldalára, akiről azt a hamis információt híresztelték támogatói, hogy Caracalla fia.
A császárrá kikiáltott Elagabalus serege 218. június 8-án Phoenicia és Syria határában legyőzte Macrinus csapatait, a Róma irányába menekülő bukott uralkodót pedig Khalkédónnál egy volt centurioja felismerte és elfogta, majd visszaszállították Antiochiába és kivégezték. Fiát is elfogták és megölték.



Forrás: részletek Sólyom Márk: Epitome de Caesaribus, Az utolsó latin nyelven írt pogány történeti munka című doktori disszertációjából (2018)