logo

VIII Sextilis AD

Iovianus (363-364).

Epit. de Caes. 44.1.
„Iovianus, akit a Varronianus nevű atyja nemzett, a Pannonia provinciában található Singido földjének lakosa volt, s nyolc hónapot uralkodott. ”

Flavius Iovianus 331-ben született a pannoniai Singidunum városában és 363. június 27. és 364. február 17. között uralkodott, azaz valóban körülbelül nyolc hónapon át. Atyja, Varronianus comes domesticorum rangban szolgált. Eutropius szerint, aki minden bizonnyal személyesen is ismerte az uralkodót, Iovianust mindössze atyja erényei és háborús érdemei miatt választották meg a katonák imperátornak.



Epit. de Caes. 44.2.
„Atyja, miután számos gyermekét elvesztette, álmában azt a parancsot kapta, hogy őt, vagyis felesége közeljövőben születendő gyermekét Iovianusnak nevezze. ”

A Iovianus név jelentése „lupiterhez hasonló”, Iovianus atyja, Varronianus tehát valószínűleg pogány volt. Az álomról Ammianus Marcellinus is beszámol munkájában, eszerint nemcsak Iovianus császárságát jósolták meg az apa álmában, hanem azt is, hogy Varronianus Iovianusszal együtt fogja majd viselni a consuli méltóságot. Mivel azonban az apa nem sokkal a császárválasztás után meghalt, később az ugyancsak Varronianus nevet viselő unokát tették meg Iovianus consultársává, hogy így a jóslat valóban beteljesüljön.



Epit. de Caes. 44.4.
„A hideg tél közepén Perzsiából sietve Konstantinápolyba masírozott, amikor emésztési zavara következtében, amely egy új épület vakolatának hatására tovább súlyosbodott, közel a negyvenedik évéhez váratlanul meghalt. ”

Iovianus a Iulianus által indított perzsa háborúk utáni visszavonulás közben, 364. február 17-én vesztette életét a kisázsiai Galatia és Bithynia határán fekvő Dadastanában. Ammianus Marcellinus szerint harminchárom éves korában érte a vég a császárt. A pogány auktorok három lehetséges halálokot sorolnak fel: Iovianus vagy a frissen meszelt hálószobájának rossz szagától, vagy a szobájában parázsló szén túlzott füstjétől, vagy a mértéktelen ételfogyasztástól halt meg.


Forrás: részletek Sólyom Márk: Epitome de Caesaribus, Az utolsó latin nyelven írt pogány történeti munka című doktori disszertációjából (2018)