logo

VIII Sextilis AD

Gallienus (260-268).

Epit. de Caes. 33.1.
„Gallienus pedig Cornelius fia helyére a másik fiát, Salonianust választotta ki.”

A fiú neve helyesen Saloninus (Publius Licinius Cornelius Saloninus Valerianus). Gallienus idősebbik fia, Cornelius Valerianus caesar 258-ban meghalt, így az uralkodó fiatalabb fiát, Saloninust emelte caesar rangra. 260 őszén, Colonia Claudia Ara Agrippinensis (a mai Köln) sikeres ostroma után Postumus ellencsászár az ifjú caesart védelmezőjével, Silvanus / Albanus praefectuspraetoriova∖ együtt megölette.



Epit. de Caes. 33.1.
„Áhítozott felesége, Salonina és a Pipa nevű ágyasa iránt”

Gallienus feleségét Iulia Cornelia Saloninának hívták, az asszonyt az epitomátor mellett Aurelius Victor és a Historia Augusta is említi, ám a teljes nevét csak a pénzérméiről ismerjük. 254 óta viselte az augusta címet és a megtisztelő MATER CASTRORVM, vagyis a „táborok anyja” titulust.
877 Valószínűleg férjével együtt ölték meg 268 szeptemberében, Mediolanum ostromakor.
Gallienus Pipa, vagy a Historia Augusta szerint Pipara nevű ágyasát (concubina) Aurelius Victor is germán királylánynak tartja, s egyszersmint megnevezi a nő édesapját is, Attalus germán királyt.
Attalus és Pipa markomann származásáról azonban egyedül az ismeretlen epitomátor tudósít az ókori szöveghagyományban, ahogy a Pannonia Superiorral kapcsolatos római-markomann szerződésről is csak az Epitome de Caesaribus számol be. Den Boer elképzelhetőnek tartja, hogy Pipa és Salonina ugyanaz a személy lehetett, tehát a császárnét Iulia Cornelia Salonina Pipának hívhatták, Bray azonban cáfolja a hipotézist, s azzal érvel, hogy az epitomátor szövege szerint Gallienus egyértelműen már a császársága alatt kötötte össze az életét Pipával, amikor már az imperátornak voltak Saloninától gyermekei, tehát a két nőnek különböző személynek kell lennie.
Elképzelhetőnek tartom, hogy az Attalus-szal kötött, Pannonia Superiorral kapcsolatos szerződés összefüggésben lehet Regalianus ellencsászár végzetével, akinek Carnuntum közelében kerültek elő a pénzei, tehát uralmának középpontja Pannonia Superior volt. Elképzelésem szerint Gallienus 261-ben segítséget kapott Attalus királytól Regalianus ellen, s miután az usurpátort megölték a markomann csapatok, a császár elismerte feleségének germán királyi ágyasát. A Historia Augusta ugyan a roxolánokat teszi felelőssé az ellencsászár haláláért, de ez lehet tévedés is, hiszen egy megbízhatatlan forrásról van szó.



Epit. de Caes. 33.2.
„Aureolusnak a hazug vádja miatt, a sajátjai kezétől pusztult el. ”

Miután 268-ban Gallienus ostrom alá vette a lázadó ellencsászárt Mediolanumban, Aurelius Victor szerint Aureolus hamis üzenetekkel félreinformálta Gallienus vezérkarát, akik végül elhitték, hogy a császár ki akarja végeztetni őket. Emiatt csalták tőrbe és gyilkolták meg uralkodójukat. Kísértetiesen hasonló történetet beszélnek el a breviáriumok Aurelianus császár végzetével kapcsolatban is.



Epit. de Caes 33.3.
„Ötven évet élt.”

Egyedülálló adat az ókori szöveghagyományban. Mivel az epitomátor nagyon pontosan adja meg Gallienus uralkodási hosszát („tizenöt évet uralkodott, hetet az atyjával, nyolcat egyedül”), el lehet talán fogadni hitelesnek az életkorára vonatkozó információt is.


Forrás: részletek Sólyom Márk: Epitome de Caesaribus, Az utolsó latin nyelven írt pogány történeti munka című doktori disszertációjából (2018)