logo

VIII Sextilis AD

Elagabalus (218-222) .

Epit. de Caes. 23.1.
„Aurelius Antoninus Varius, vagyis Heliogabalus”

A császár uralkodás előtti neve Varius Avitus volt, míg imperátori akklamációja után Imperator Caesar Marcus Aurelius Antoninus Pius Felix Invictus Augustusnak hívták, az epitomátor tehát keveri az uralkodás előtti és utáni névalakokat. A Heliogabalus alak egy téves, a IV. századi szerzők által használt formája a császár ragadványnevének, akit valójában Elagabalusnak szólítottak, amely az emesai / palmyrai napisten, El-Gabal nevéből eredeztethető. El-Gabal bár ugyanúgy napisten volt, akárcsak Hélios, a névnek nyelvtanilag semmi köze a lángfogaton száguldó görög istenség nevéhez. Az első tag (El) „istent”, a második (Gabal) pedig „hegyet”, vagy „teremtőt” jelent. Kultusza a babiloni napisten, Samas kultuszából eredeztethető. Elagabalusnak Dio szerint egyéb gúnynevei is voltak, hívták Asszírnak, Sardanapalusnak és a halála után ahogy az Epitome is említi Tiberinusnak is.



Epit. de Caes. 23.1.
„Caracallának a Soemea nevű anyai unokatestvérétől titkolt fajtalanság útján született fia”

Dio, Héródianos és Eutropius is leszögezi, hogy Elagabalus nem volt Caracalla vér szerinti fia, ám valóban ezzel az okos trükkel, Caracalla apaságának álhírével sikerült megnyernie a katonaság támogatását. Dio számtalanszor „Hamis Antoninusnak” nevezi Elagabalust. A Historia Augusta szerint az a szóbeszéd terjedt el Rómában, hogy Elagabalust azért hívták születésekor Variusnak, mert különböző magból („vario semine”), vagyis két férfi magjából született. A fiatal császár valós szülei Sextus Varius Marcellus, valamint Iulia Soaemias Bassiana voltak. Az epitomátor „Soemea” névalakja az anya kapcsán ugyancsak téves.



Epit. de Caes. 23.1.
„Két évet és nyolc hónapot uralkodott.”

Hibás adat, Elagabalus 218. május 16. és 222. március 11. között uralkodott, azaz három évet és közel tíz hónapot. A tévedés a Historia Augustában, Aurelius Victornál és Eutropiusnál is olvasható, tehát valószínűleg eredetileg az EKG-ből származik.



Epit. de Caes. 23.2.
„Édesanyjának, Soemeának a nagyapja, név szerint Bassianus, Sol papja volt, akit a föníciaiak, ahonnan származott, Heliogabalusnak neveztek”

Lásd a magyarázatot Epit. de Caes. 21.1-hez, illetve Epit. de Caes. 23.1-hez. Az El-Gabal kultuszt részletesen tárgyalja Héródianos is.



Epit. de Caes. 23.3.
„Megparancsolta, hogy Bassianus helyett női néven Bassianának szólítsák”

Az Epitomét leszámítva egyik ókori auktor sem számolt be arról, hogy a császár női nevet használt volna. Elagabalus homoszexualitását azonban részletesen tárgyalja Dio és a Historia Augusta is. Dio szerint kedvenc férfiágyasát, egy Hieroklés nevű káriai rabszolgát a férjének nevezte az uralkodó és meg akarta tenni Caesarnak.
A császár és kegyeltje megismerkedését is tárgyalja a görög szerző, egy kocsiverseny alkalmával a Circus Maximusban a fogathajtó rabszolga a történet szerint elvesztette uralmát a jármű fölött, s egyenesen Elagabalus ülőhelye előtt esett ki kvadrigájából, sisakja lehullott fejéről és szőke haja megigézte a császárt. Elagabalus másik szeretője egy Aurelius Zoticus nevű, Szakács gúnynévre hallgató atléta volt, akit cubiculariusnak tett meg, s állítólag azt mondogatta neki, hogy „Ne hívj uradnak, asszony vagyok!”.
Valószínűleg ez a Dio-féle anekdota áll az epitomátor kissé elferdített történetváltozata mögött, amely szerint a császár megparancsolta, hogy Bassianának nevezzék. Zoticus veszte Hieroklés féltékenysége lett, a fogathajtó Dio szerint egy olyan szert tett riválisának az italába, amely azt impotenssé tette, így Elagabalus inkább megszabadult tőle és visszatért korábbi szeretőjéhez. Zoticust száműzték, ám így a császár bukása után Hieroklésszel ellentétben elkerülte a kivégzést. A Historia Augusta a két Dio által említett férfiszerető mellett megnevezi a kocsihajtó Cordiust és Mirissimust, valamint a borbély Claudiust is Elagabalus ágyasaiként. A császár állítólag tekintélyes, konzervatív szenátorokat is kérdezgetett a szerelemről és felajánlkozott nekik.



Epit. de Caes. 23.3.
„Egy Vesta szüzet, mintha házasságban élnének, maga mellé vett”

A császárnak három felesége volt uralkodása során, Iulia Cornelia Paula, a Vesta-szűz Iulia Aquilia Severa, valamint Annia Faustina. Gyermek egyik házasságból sem született. Aquilia Severát azért vette feleségül a római nép legnagyobb megdöbbenésére, mert úgy gondolta, hogy El-Gabal papjához leginkább egy másik papnő illene, s így a házasságból istenekhez hasonló gyermekek születhetnének. A házasságra 220 végén, vagy 221 elején került sor, ám Elagabalus a lányt 221 nyarán elbocsátotta magától, hogy aztán az év végén újra visszafogadja. A császárné viselte a mater castrorum, táborok anyja címet és az arcképével érméket is készítettek.



Epit. de Caes. 23.3.
„Nemi szerveinek lemetszésével a Nagy Anyának szentelte magát”

Magna Maternek, vagyis Cybele istennőnek szentelte magát Elagabalus az epitomátor szerint, s gallus, vagyis Cybele pap lett. Az önkasztrálás az istennő kultuszának részét képezte. A Historia Augusta is említi, hogy a császár alávetette személyét Magna Mater szertartásainak, s elkötötte a nemi szervét („genitalia sibi devinxit”), kasztrálásról azonban nincs szó. A kortárs, III. századi források sem számolnak be ilyen tettről, Dio szerint csupán körülmetélte magát Elagabalus.



Epit. de Caes. 23.4.
„Marcellust, anyai unokatestvérét, akit ezután Alexandernek neveztek, Caesarrá tette. ”

A későbbi Alexander Severus császárról van szó, akit azonban sohasem neveztek Marcellusnak. Akklamációja előtt (Marcus Iulius Gessius?) Bassianus Alexianus lehetett a neve. Az epitomátor valószínűleg Alexander atyjának a nevét (Marcianus) szerette volna leírni és az utódhoz kapcsolni, de összekeverte Elagabalus atyjának, Marcellusnak a nevével.



Epit. de Caes. 23.5.
„Egy katonai lázadás során meggyilkolták”

Elagabalus meggyilkolásának történetét nem részletezi az Epitome, inkább csak a holttestet ért gyalázatra koncentrál. Dio és Héródianos narratívája alapján azonban pontosan rekonstruálni lehet az eseményeket. Elagabalus már korábban is megpróbálta meggyilkolni unokatestvérét és társcsászárát, Alexandert, azonban sikertelennek bizonyultak a tervei. 222 elején elhatározta, hogy megfosztja caesari tisztségétől rokonát, s nem is engedte Alexander számára a részvételt a felvonulásokon és a salutatiokon. A testőrcsapatok azonban Alexanderrel szimpatizáltak, így egy idő után követelték Elagabalustól, hogy a caesar társaságában jelenjen meg a testőrkaszárnyában, ráadásul a megszokott őrséget sem küldték el a Palatínusra az uralkodói lakosztályok mellé.
A forrongás hatására Elagabalus és Alexander együtt keresték fel a katonákat, akik azonban csak az ifjú caesart fogadták örömmel, idősebb unokatestvérével flegmán és megvetéssel beszéltek. A dühös Elagabalus követelte a tiszteletlen katonák megbüntetését, mire édesanyjával, Iulia Soemiasszal együtt felkoncolták, holttestüket pedig lefejezték és az epitomátor által tárgyalt (23.6.) módszerekkel meggyalázták.



Epit. de Caes. 23.7.
„Tizenhat évet élt”

Elagabalus születési éve bizonytalan, 203-ban vagy 204-ben született. Halála időpontját azonban napra pontosan ismerjük, 222. március 11-én gyilkolták meg Rómában, a Castra Praetoriában. Halálakor Dio szerint 18 éves volt, az epitomátor adata tehát téves.


Forrás: részletek Sólyom Márk: Epitome de Caesaribus, Az utolsó latin nyelven írt pogány történeti munka című doktori disszertációjából (2018)