logo

V Sextilis AD

Didius Iulianus (193).

Epit. de Caes. 19.1.
„A mediolanumi származású Didius Iulianus hét hónapot uralkodott.”

A Historia Augusta szerint a császár kelta (insuber) ősökkel bíró atyai nagyapja származott a mai Milánóból, míg anyai ágon Hadrumentum volt Iulianus felmenőinek szülőföldje. Az imperátor 193. március 28. és 193. június 1. között uralkodott alig több mint két hónapot, az epitomátor (továbbá Eutropius) állítása tehát hibás az uralkodás hosszával kapcsolatban. A Historia Augusta (két hónap és öt nap) és Cassius Dio (hatvanhat nap) ellenben nagyon pontos.



Epit. de Caes. 19.1. „
A jogban különösen jártas”

Az állítás minden bizonnyal hamis. Aurelius Victor Liber de Caesaribusa összekeveri egymással a jogtudós Salvius Iulianust és Didius Iulianus császárt, s valószínűleg ezt a tévedést visszhangozza az ismeretlen epitomátor is, amikor jogban jártas embernek nevezi az uralkodót.



Epit. de Caes. 19.2.
„Az ő idejében emelték augustusszá Niger Pescenniust Antiochiában, Septimius Severust pedig a pannoniai Sabariában.”

Pescennius Nigert 193 áprilisának közepén emelték császárrá Antiochiában, uralmát Rómában sohasem ismerték el, a szenátus nyáron már hostisszá, ellenséggé nyilvánította. Septimius Severust 193. április 9-én emelték császárrá Pannóniában. A Historia Augusta Carnuntumot említi a kikiáltás helyszíneként.683 Sabaria, tehát Savaria (Szombathely) említése egyedülálló és igen különös adat az Epitomeben. Birley és Kovács Péter felhívja a figyelmet Sasel Kos hipotézisére, aki úgy gondolja, hogy Aurelius Victor a Liber de Caesaribusban azért nevezi Severust császárrá történő kikiáltásakor tévesen Syria legatusának, mert „Syria” és „Savaria / Sabaria” hangalakjukat tekintve könnyen összekeverhető földrajzi nevek. Victor tehát a szlovén történész szerint arra szeretett volna utalni Syria hibás említésével, hogy Severus Savariában öltötte fel a bíbort.
Savaria az I. századi alapításától kezdve colonia ranggal, azaz Róma városával azonos jogi státusszal rendelkezett, Carnuntum azonban 193-ban csupán municipium volt. A provincia szakrális központjaként is Savariát tartották számon híres Isis¬szentélyével. Megfontolandó ugyanakkor Kovács Péter kompromisszumos elképzelése is: „A csapatok által történt kikiáltás nyilván a carnuntumi táborban történt, de az viszont lehetséges, hogy a már Itáliába készülő Severus Savariában, talán a tartománygyűlés területén fogadta az őt támogató csapatok küldötteit.”



Epit. de Caes. 19.3.
„Ennek a Severusnak a parancsára Iulianust a palota egy félreeső fürdőjébe hurcolták, ahol halálraítéltek módjára hátrafeszített nyakát átvágták, s fejét a rostrára helyezték.”

Cassius Dio szerint is a palotában ölték meg a császárt, ám a helyet nem pontosítja. Ránk hagyományozza azonban a görög auktor Didius Iulianus utolsó szavait: „De mi gonoszat tettem? Kit öltem meg?”
Iulianus példátlan és szégyenletes módon, hatalmas pénzösszegért vásárolta meg a császárságot a praetorianus gárdától, ám Pertinax meggyilkolásához nem volt köze. Héródianos szerint egy tribunust küldtek a „gyáva öregember” felkutatására és megölésére. A Historia Augusta úgy véli, hogy egy közkatona gyilkolta meg a palotában Iulianust, miközben a bukott uralkodó elkeseredetten az újdonsült császár, Septimius Severus védelméért könyörgött. Eutropius szerint a Palatiumon gyilkolták meg az imperátort, a körülményeket azonban nem ismerteti. Aurelius Victor sorai alapján a palotában, menekülés közben ölték meg a rövid ideig uralkodó császárt.
Az epitomátor a többi forrásnak nem mond ellent, sőt egyedülálló adatokat szolgáltat Didius Iulianus halálának pontos körülményeiről. Az elfogott császárt kivégzője valószínűleg nem azonnal ölte meg, hanem lekísérte a palotából a fürdőbe és csak ott végzett vele, majd a bukott uralkodó levágott fejét Cicero végzetéhez hasonló módon közszemlére tették a Rostrán, a Forum Romanum szónoki emelvényén. Az i.e. I. századtól kezdve volt szokás a legyőzött magas rangú politikai ellenfél fejét a Rostrára kitenni, először i.e. 87-ben Marius és Cinna járt el így a bukott consul, Gnaeus Octavius fejével.


Forrás: részletek Sólyom Márk: Epitome de Caesaribus, Az utolsó latin nyelven írt pogány történeti munka című doktori disszertációjából (2018)