logo

VIII Sextilis AD

Decius (249-251).

Epit. de Caes. 29.1.
„Decius Pannonia Inferiorból, Bubaliából származott, s harminc hónapot uralkodott.”

A település neve hibás az Epitomében. Budaliáról van szó, egy Sirmium közelében fekvő apró faluról (a mai Martincról), ahogy arról Eutropius is beszámol. A császár uralkodásának időtartama is téves, Decius 249 szeptembere / októbere és 251 júniusa között uralkodott, vagyis huszonegy / huszonkettő hónapon át.



Epit. de Caes. 29.2.
„Decius fiát Caesarrá emelte.”

Deciusnak két ismert fia volt, Quintus Herennius Decius Etruscus Messius és Caius Valens Hostilianus Messius Quintus. Az epitomátor szöveghelye Quintus Herennius Decius Etruscus Messiusra utal, s mindössze azért érdekes, mert a császár fiára Aurelius Victor, valamint a modern szakirodalom is inkább Herennius Etruscusként hivatkozik.



Epit. de Caes. 29.3.
„Barbár földön, az összekavarodó harcsorok között elmerült egy mocsár mélyében, emiatt aztán a holttestét sem tudták megtalálni. A fiát is megölték a háborúban.”

Decius 251 júniusában a birodalomra törő, Kniva vezette gótok ellen vívott abrittusi csatában vesztette életét fiával, Herennius Decius Etruscussal együtt. Iordanes tudósítása szerint először az ifjú caesart ölték meg egy nyílvesszővel, mire édesapja csak annyit mondott, hogy „egyetlen katona elvesztésének nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget”, majd maga a teljhatalmú imperátor is életét vesztette a mocsaras vidéken megvívott ütközetben. Iordanes szerint leszúrták a gótok. Ő volt az első idegen népek elleni csatában elesett római császár. Aurelius Victor szerint az imperátor „ugyanúgy pusztult el”, ahogy a fia, vagyis a csatasorban esett el, ám azt is megjegyzi a IV. századi szerző, hogy „a Deciusok halálát sokan kiszínezik”.

A mocsárban elsüllyedő Decius narratívája valószínűleg egy kiszínezés eredménye, ezzel a történettel próbálták meg véleményem szerint a történetírók kapcsolatba hozni a császárt a különböző köztársaságkori hősi legendákkal, így a Decius Musok hőstetteivel, akik Róma vezetőiként a megegyező nevű császárhoz hasonlóan ugyancsak életüket adták az államért, valamint a szabin Mettius Curtius és a római Marcus Curtius történetével. Mettius csata közben, lovastól egy mocsárba vetette magát, míg Marcus felajánlva életét a halotti isteneknek, Róma üdvéért, teljes harci díszben, lovával a mélybe ugratott. Az epitomátor téved, amikor azt írja, hogy Deciust barbár földön érte a végzet, ugyanis Abrittus Moesia Inferior provinciában található.



Epit. de Caes. 29.4.
„Ötven évet élt.”

Egyedülálló adat Decius epitomátor által megadott életkora az ókori szöveghagyományban, ugyanakkor megbízhatatlan is. Kienast inkább a VII. századi Chronicon Paschalere támaszkodik, amely szerint hatvan évesen halt meg a császár. Epit. de Caes. 29.5. „Az ő idejében tették meg Valens Lucinianust imperátornak.” Az ellencsászár neve helyesen Iulius Valens Licinianus, és az epitomátor mellett Aurelius Victor is említést tesz róla.
A Liber de Caesaribus szerint a „nép legnagyobb kegyeltje” volt, s Rómában öltötte magára a bíbort, azonban hamarosan meggyilkolták. Rövid uralkodása minden bizonnyal 250-ben történt. A Historia Augusta harminc zsarnokról szóló fejezetében megjelenő rövid és minden bizonnyal teljesen fiktív Valens életrajz is róla szól.


Forrás: részletek Sólyom Márk: Epitome de Caesaribus, Az utolsó latin nyelven írt pogány történeti munka című doktori disszertációjából (2018)