logo

V Sextilis AD

Carus (282-283) Carinus (283-285) és Numerianus (283-284).

Epit. de Caes. 38.1.
„Carus Narbonában született, s két évet uralkodott. ”

Marcus Aurelius Carus 282 augusztusa / szeptembere és 283 júliusa / augusztusa között uralkodott, vagyis mindössze egyetlen évet. A császár fia, Carinus azonban 283 elejétől 285 augusztusáig / szeptemberéig viselte a bíbort, tehát az epitomátor valószínűleg Carus fiának uralkodási hosszára utal akkor, amikor tévesen Carus kétéves hatalmáról beszél. A Historia Augusta szerint az uralkodó családja Illyricumból, vagy Karthágóból származott, Kienast viszont úgy véli, hogy ezek az adatok fiktívek és elfogadja az epitomátor, Eutropius, Szent Jeromos és Orosius információját Narbona városáról.



Epit. de Caes. 38.2.
„Azonnal Caesarokká tette Carinust és Numerianust”

Carus két fiáról, Marcus Aurelius Carinusról és Marcus Aurelius Numerius Numerianusról van szó.



Epit. de Caes. 38.3.
„Ktésiphón közelében villámcsapás következtében vesztette életét.”

Az epitomátor mellett Aurelius Victor, Eutropius, a Historia Augusta, Szent Jeromos és Orosius is említi Carus dicsőséges, szasszanidák ellen folytatott 283. évi hadjáratát, amely a perzsák fővárosának, Ktésiphónnak az elfoglalásában csúcsosodott ki. A császár Aurelius Victor és a Historia Augusta narratívája szerint hybrist követett el, amikor gőgös elbizakodottságában Ktésiphónnál is keletebbre merészkedett a római sereggel, így isteni büntetésként érte a villámcsapás. A Historia Augusta megemlíti azonban azt a tényszerűnek tűnő információt is, hogy egyes történetírók szerint Carus betegségben hunyt el.  



Epit. de Caes. 38.4.
„Numerianust (...) Aper felbujtására, aki az apósa volt, csalárdul meggyilkolták.”

Az epitomátor anekdotájával szó szerint megegyeznek Eutropius sorai. Numerianus, aki Carinusszal ellentétben elkísérte atyját a szasszanidák elleni háborúba, Carus halála után békét kötött a perzsákkal és megkezdte a visszavonulást, ám a testőrparancsnok, Lucius Flavius Aper felbujtására 284 novemberében, Perinthosnál meggyilkolták. Miután Aper tette lelepleződött, a Historia Augusta szerint Flavius Diocles, a későbbi Diocletianus császár saját kezűleg ölte meg Numerianus gyilkosát.



Epit. de Caes. 38.6.
„Ezután az uralmat magához ragadó Sabinus Iulianust Carinus ölte meg a veronensisi mezőknél. ”

Marcus Aurelius Sabinus Iulianus ellencsászár Carus, vagy Numerianus halála után ragadta magához az uralmat, hatalma pedig Észak-Itáliára és Pannoniára terjedt ki. A sisciai pénzverdében saját érméket is készíttetett. Aurelius Victor szerint Illyricumban, míg az epitomátor és Zósimos szerint Itáliában, a veronensisi mezőknél győzte le az ellencsászárt Carus nyugaton maradó fia, Carinus.
Egyes történészek szerint elképzelhető azonban, hogy két Iulianus nevű ellencsászár is felkelt 283-284 folyamán Carus fia ellen. Az egyiküket ezesetben Marcus Aurelius Iulianusnak, míg a másikukat Sabinus Iulianusnak hívták. Előbbi volna a Pannoniából származó, correctori címmel rendelkező, Sisciában pénzt verető, Illyricumban vereséget szenvedő ellenimperátor, míg utóbbi az Itáliában felkelő, praefectuspraetorioként szolgáló és a veronensisi mezőknél életét vesztő usurpátor, aki nem veretett érméket, és akit az Epitome is említ. 



Epit. de Caes. 38.8.
„(Carinus) végül a tribunusa jobbja által lett felkoncolva, akinek — azt beszélik meggyalázta a feleségét. ”

285 szeptemberében / októberében Carinus és Diocletianus csapatai Margumnál ütköztek meg egymással. A csatából Diocletianus került ki győztesen, a legtöbb latin forrás szerint pedig Carinus is elesett az ütközetben. A görög források azonban úgy vélik, hogy Carinusnak még sikerült elmenekülnie a csatatérről, de az egyik tribunusa menekülés közben, a cornacumi katonai táborban (Cibalae mellett) kegyetlenül meggyilkolta.
Carinus epitomátor által említett halálra kínzását alátámasztja egy VII. századi auktor, a Zósimos töredékét az utókorra hagyományozó Iohannes Antiochus is. A császárgyilkos tribunus feleségével kapcsolatos történet ugyanakkor egyedülálló az ókori szöveghagyományban.


Forrás: részletek Sólyom Márk: Epitome de Caesaribus, Az utolsó latin nyelven írt pogány történeti munka című doktori disszertációjából (2018)