logo

VIII Sextilis AD

Macrobius és a Symmachus-kör

Macrobius, akit a történészek a praefectus praetorio Italiae Illyrici et Africae pozíciót 430-ban betöltő személlyel azonosítanak (Flavius Macrobius Ambrosius Theodosius), az epitomátor fiatalabb kortársa volt, vallásossága azonban nem egyértelműen meghatározható. Szólnak érvek kereszténysége és neoplatonista pogány érzülete mellett is. Saturnalia című munkájában az egy emberöltővel korábbi pogány római arisztokráciát mutatja be, akik a történet szerint Vettius Agorius Praetextatus, Virius Nicomachus Flavianus, majd Quintus Aurelius Symmachus házában gyűlnek össze megünnepelni az ősi, hét napon át tartó saturnalia ünnepet, miközben lakomáznak, s saját maguk szórakoztatására tudományos és könnyed témákat vitatnak meg egymással.
Macrobius munkája nyomán egy meglehetősen idealizált kép alakult ki a IV. század végi úgynevezett „Symmachus-körről”, tehát a Symmachus, Nicomachus Flavianus és Praetextatus neve által fémjelzett pogány szenátori csoportosulásról, akik kultúrahordozó közösségként az antik görög-római eszményeket még egyszer utoljára felvirágoztatták a kereszténnyé váló Rómában.
A Saturnalia olvasása közben a IV. század végi pogányság eszményei is kirajzolódnak a munkából: a Symmachus-kör Vergiliust tekintette példaképének, az Aeneist tartotta a legfontosabb irodalmi teljesítménynek, neoplatonista szellemben gondolkodott, s ősi pogány kultuszokat újított fel. Schlumberger feltételezése szerint az epitomátor is a körhöz tartozhatott, mint Nicomachus Flavianus rokona, vagy közeli ismerőse.

Alan Cameron azonban kutatásai nyomán bírálni kezdte a hagyományos Macrobius interpretációt, amely a műben megjelenített utolsó pogány szenátorokban kultúrhéroszokat, sőt az ősi világot még egyszer utoljára felvirágoztató, nagyon erősen összetartó közösséget látott. A kutató egészen odáig ment, hogy Macrobius kitalációjának nevezte a Saturnaliában megjelenő Symmachus-kört, amely szerinte csupán a kereszténnyé váló Római Birodalom pogányokról szóló hagyományának egyik színes szépirodalmi kivetülése, s csupán egy fiktív, idealizált közösségről szól a munka.
Tudjuk, hogy az Eugenius ellencsászárt támogató, 394ben öngyilkosságot elkövető Virius Nicomachus Flavianust halála után damnatio memoriaevel sújtották, azonban 431-ben rehabilitálták. A Saturnalia Cameron feltételezése szerint ezt a rehabilitációt használta fel arra, hogy irodalmi formába öntse Róma város utolsó művelt pogányainak idealizált világát, hogy ezáltal kielégítse a keresztény olvasók ismeretigényét a múlttal kapcsolatban. Macrobius tehát Cameron szerint keresztény szerző, munkája pedig valós emberekről szóló fikció.



Forrás: részletek Sólyom Márk: Epitome de Caesaribus, Az utolsó latin nyelven írt pogány történeti munka című doktori disszertációjából (2018)