logo

VIII Sextilis AD

Számok és reáltudományok

Az Epitome de Caesaribus szerzője nagyon sokszor reáltudományos érdeklődéséről is bizonyosságot tesz. A nagyszámú orvoslással, építészettel, természeti jelenségekkel, vagy épp számokkal és mértékegységekkel kapcsolatos szöveghely jelzi, hogy az epitomátort nem csupán az imperátorok élete és erkölcsei foglalkoztatták a munkája megírása során. Különösen az olyan mérnöki remeklésekről beszámoló részletek érdekesek, mint amilyen a Via Flaminia útvonalán kialakított, hegybe vájt alagútról szóló beszámoló (9.10.), vagy épp Caligula császár hídjának nagyon pontos leírása (3.9.).
A római építészet emlékeinek és a betegségek tudományos, görög neveinek az említése (16.5.) is azt bizonyítja, hogy a késő ókori auktor tanult, művelt ember volt, akit a hét szabad művészet (septem artes liberales) mindegyike érdekelt.

Érdemes megjegyezni, hogy a hét szabad művészet név és felosztás az epitomátor kortársától, Martianus Capellától eredeztethető, aki De nuptiis Philologiae cum Mercurii et de septem artibus liberalibus libri IXcímű munkájában utalt először ezzel az összefoglaló névvel a legfontosabb tudományokra.

A középkorban Capella felosztása lett aztán a minta, bár a trivium („humántudományok”) és a quadrivium („reáltudományok”) további rendszerezés csak a Karoling-korban terjedt el. Capella története szerint Philologia Mercuriusszal kötött házassága után nászajándékul megkapta a férfi hét szolgálóleányát, akik egyenként előadták a tudásukat az istenek sokasága előtt.
A 3. könyv a grammatikáról, a 4. könyv a dialektikáról, az 5. könyv a rhétorikáról, a 6. könyv a geometriáról, a 7. könyv az aritmetikáról, a 8. könyv az asztronómiáról, a 9. könyv pedig a zenéről szól. Mivel Capella az epitomátor fiatalabb kortársa volt, valószínű, hogy az Epitome de Caesaribus megírásának idején, 395 és 408 között már nagyjából úgy osztották fel a tudományokat, ahogy az a De nuptiis Philologiae cum Mercurii című műben is olvasható.

A számtan és a mértan megbecsültsége közel ugyanakkora lehetett tehát egy művelt késő ókori ember számára, mint a klasszikus rhétorikáé, vagy a grammatikáé.



Forrás: részletek Sólyom Márk: Epitome de Caesaribus, Az utolsó latin nyelven írt pogány történeti munka című doktori disszertációjából (2018)