logo

VIII Sextilis AD

Humor .

Az ismeretlen epitomátor számára fontos érték a humor. A munkában előforduló vicces történeteket és megjegyzéseket alapvetően két csoportra oszthatjuk. A breviárium szeret humoros ragadványnevekről írni, illetve gyakorta beszél el olyan anekdotákat, amelyek ugyan viccesek, de minden esetben megjelenik bennük a halál motívuma is. A ragadványnevekkel való viccelődés és a „fekete humor” együttesen fordul elő például Maximinus Thrax életrajzában, az első katonacsászárt lemészároló, „katonákra jellemző durva tréfákat” kiáltozó harcosok ugyanis catulusnak, fajzatocskának nevezték a kivégzendő bukott császár fiát (25.2.).

Érdekes, hogy a szexualitással egyáltalán nem viccel az epitomátor, holott az aranykorban és az ezüstkorban ez a téma kiemelt humorforrás volt, elég a szatírákra gondolni. A kortárs költő, a császárokról írt négysorosai kapcsán már említett Ausonius egyik epigrammája bővelkedik például szexualitásra támaszkodó humorban. Az Eunusról, egy szír grammaticusról szóló versből megtudhatjuk például, hogy a férfi aktus közben a görög ABC
betűit figyelte meg a szeretői nemi szerveiben. Az altesti humor tehát nem volt idegen a késő antikvitás művelt szenátoraitól sem, hiszen még Ausonius, Gratianus császár nevelője is nevettetett ilyen típusú írásokkal.

Az Epitome de Caesaribusból azonban teljesen hiányoznak a szexuális témájú viccelődések, talán azért, mert moralizáló jellegű a munka és emiatt a szerző helytelennek tartotta volna az efféle humor használatát.


Humoros ragadványnevek az Epitomében:

■ Caldius Biberius Mero (Tiberius gúnyneve Epit. de Caes. 2.2.)

■ Caligula (Gaius ragadványneve Epit. de Caes. 3.2.)

■ Gyermekfelügyelők (Galba tanácsadóinak gúnyneve Epit. de Caes. 6.2.)

■ Fajzatocska („catulus”, Maximinus Thrax fiának gúnyneve Epit. de Caes. 25.2.)

■ Falgyom (Traianus gúnyneve Epit. de Caes. 41.13.)

■ Nyakas („Trachala”, Constantinus gúnyneve Epit. de Caes. 41.16.)

■ Kötélverő („Funarius”, Valentinianus atyjának, Gratianusnak a ragadványneve Epit. de Caes. 45.2.)



„Fekete humor” az Epitomében:

■ Vespasianus tréfálkozásai halálos ágyánál. (Epit. de Caes. 9.18.)

■ A Veientoról, a sok embert halálba küldő hamis vádlóról szóló anekdota. (Epit. de Caes. 12.5.)

■ Commodus megjegyzése atyja, Marcus Aurelius halálos ágyánál. (Epit. de Caes. 17.2.)

■ Maximinus Thrax megölésének körülményei. (Epit. de Caes. 25.2.)


Forrás: részletek Sólyom Márk: Epitome de Caesaribus, Az utolsó latin nyelven írt pogány történeti munka című doktori disszertációjából (2018)