logo

XXV Junius AD

A házasság és az állami élet

Férfi és nő kapcsolata - tűnik ki forrásainkból - a kulturált lét, az állami formában folytatott civilizált társadalmi élet kiindulópontjává és egyben megtartó erejévé is válik. Az emberi civilizáció kezdetét az első család létrejötte jelentette, amikor már egy férfi és egy nő tartós módon élt együtt, s a kettejüktől származó gyermekeket közösen nevelték fel.
Hogy azonban a "szabadon kóborló" emberekből milyen motiváció, milyen külső vagy belső "impulzus" alapján lett előbb szilárd családban, majd állami szervezetben élő, civilizált kultúr lény, ókori gondolkodóink viszonylag kevés információt nyújtanak számunkra. Arisztotelész Politikájában a férfi-nő kapcsolat (mint alapösztön) mellett egy másik alapösztön is említésre kerül - ez pedig a biztonságos élet érdekében való társulás természetes késztetése. Az Arisztotelész-féle elmélet szerint magán a családon belül is kialakul egyfajta "természetes vezetés", mely megóvja a családot a széthullástól, s amely hatalom a férfi, a családfő, a pater familias kezébe kerül; a rokoni kapcsolatokkal egybefűzött különböző családok pedig - szintén a közös jó érdekében - városállamot alkotnak.

A római gondolkodók közül Cicero kis eltéréssel ugyanezt a folyamatot tárja fel. Az állam létrejöttének folyamatában Cicero sokkal inkább az emberi elme, a Természet által az embernek adományozott ráció szerepét hangsúlyozza. A "józan ész" az emberek békés összekapcsolásában játszik szerepet. Ennek az összekapcsolódásnak első szintjét a szülői szeretet biztosítja, s ez az ösztönös szeretet (mely párosul a kizárólag az ember sajátjának mondható tudatossággal, a ratio-val), megteremti az emberek közötti bonyolultabb kapcsolatrendszer kiindulópontját. Az elsődleges szülő-gyermek kapcsolaton túllépve, a továbbiakban a Természet a ratio alapján tömöríti más békés közösségekbe az embereket, s ezzel végső soron az állami élet kiépítése felé tereli őket.

A fentieken túl a római szerzők szerint a prehisztorikus időkben a család egyfajta "origó"- funkciót töltött be, a jelenben pedig a családnak sajátos megtartó szerep jut, továbbá annak a véleményüknek is hangot adnak, hogy egy adott társadalomban a házasság intézményének jutó szerep (tiszteletben tartott intézmény-e, fontos-e, elismert-e, stabil-e, s így tovább), alapvetően befolyásolja az adott állam jólétét. A házasságnak ilyetén fontosságát a görög származású római történetíró, Dionysios Halicarnassos is hangsúlyozza.
A legendás első római király, Romulus törvényeinek kapcsán a szerző kis gondolati kitérőt tesz, s megmagyarázza olvasóinak: miért is olyan fontos, hogy férfiak és nők kapcsolatát az államhatalom is szabályozza. "Meg kell jegyeznem" - írja Dionysios, - "hogy mindazok, akik alkotmányt fektettek le, legyenek úgy barbárok mint görögök, helyesen érzékelték azt az általános alapelvet, mely szerint minden állam (mivelhogy számos családból áll) akkor élvezhet leginkább nyugalmas időket, ha polgárainak családi élete zavartalan...".

A továbbiakban Dionysios áttér a legendás Romulus házassági törvényeinek dicséretére, melyek minden tekintetben a legtökéletesebben szabályozták férfi és nő, valamint szülő és gyermek kapcsolatát.





Dr. Péter Orsolya Márta


Dr. Péter Orsolya Márta tanszékvezető egyetemi docens Miskolci Egyetem ÁJK, Római Jogi Tanszék