logo

XXV Junius AD

A házasság a Természet intézménye

A matrimonium, a törvényes keretek között megvalósuló „civilizált” házasság eredete - ebben egyetértenek a különböző történelmi korokban élt ókori gondolkodók - a Természet által teremtett egyik legalapvetőbb jelenségben, azaz férfi és nő kettősségében és a különnemű élőlényekbe oltott ösztönök világában keresendő.
A gondolat elsőként a görög, elsősorban sztoikus irányultságú filozófiában jelenik meg, s ugyanezt az elképzelést (a különböző görög filozófiai irányzatok egyidejű megismerésével) később átveszik a római gondolkodók is. Ahogyan a görög filozófusok eszméi nyomán nem egy római gondolkodó is kifejti, az állatfajok és az emberi faj esetében egyaránt a Természet legalapvetőbb késztetései közé tartozik a leszármazás biztosítása, az utódnemzés kívánalma, s ezen keresztül az egész faj fenntartása.
Szerzőink meglátása szerint a fajfenntartás és az utódokról való gondoskodás késztetése - éppen alapösztön-mivolta miatt - már az „ősi”, emberemlékezet előtti időkben is érvényesült, ugyanakkor a „barbárság korát” a házasság, a család, a törvényes utód fogalmának ismeretlen mivolta jellemezte. A Kr. e. I. század közepén tevékenykedő római államférfi és gondolkodó, Marcus Tullius Cicero igen szemléletesen írja le a „barbárság korának” hiányosságait: véleménye szerint a történelem előtti időkben a pusztán ösztöneik és nem a józan ész által vezetett férfiak és nők vadállatként kóboroltak a mezőkön, s nem volt semmilyen szabály (sem vallás, sem jog), mely bármilyen formában tartósan összefűzte volna őket. Igen jelentős hiányosságként ezek az „ősemberek” nem ismerték sem a házasság intézményét, sem a törvényes utódokat. Világosan, jogászi precizitással megvont módon rajzolódnak ki a „barbárság korának” fő hiányvonalai: ismeretlen volt a vallás és a jog, valamint a házasság intézménye és a törvényes leszármazás.

A hiánylista "tételei" ugyanakkor tükrözik azt is, hogy melyek voltak az ókor gondolkodói számára legfontosabbnak tűnő társadalmi értékek, amelyek (véleményük szerint) elválaszthatatlanul kötődnek a civilizált emberi léthez. A kulturált társadalomban élő ember életének három alapvető szféráját három nagy normacsoport szabályozza: az istenekhez fűződő kapcsolatát a vallási jellegű normák szabályozzák, polgártársaival való viszonyát elsődlegesen a jog rendszere szabja meg, míg a családi szférában kapcsolatait alapvetően az erkölcs előírásai regulázzák. Ahhoz, hogy létünket valóban civilizáltnak nevezhessük - így Cicero -, rendezett viszonyban kell élnünk az istenekkel, polgártársainkkal és családunkkal egyaránt.




Dr. Péter Orsolya Márta


Dr. Péter Orsolya Márta tanszékvezető egyetemi docens Miskolci Egyetem ÁJK, Római Jogi Tanszék