logo

IV Junius AD

A házi rabszolgaság.

A földbirtok értéktelen, hogyha nincs munkaerő, amely megművelje. Utaltunk már arra a különös munkáskérdésre, amely a nagyobb földbirtok keletkezése folytán született. Már a történelmi korszak előtt kerestek a gazdagabbak olyan munkaerőt, amelyet a vérrokonsági kapocs révén a családhoz kötötteken kívül magukhoz láncolhatnának, hogy biztosan lehessen reá számítani.
Ilyen munkaerőt bérmunka által nem lehetett kapni. Igaz ugyan, hogy bérmunkával már nagyon korán találkozunk, de ez mindig kivételes és átmeneti, mint például aratás idején. Azok a termelőeszközök, amelyekre egy önálló üzemnek szüksége volt, nagyon csekélyek voltak arra, hogy szorgalmas család rendesen meg ne tudta volna szerezni. A családi és községi összetartás pedig sokkal nagyobb volt, hogysem, ha valamely család szerencsétlenség következtében vagyontalanná lett, a rokonok és szomszédok meg ne segítették volna.

A bérmunka terén egyaránt kicsi volt a kínálat és a kereslet. Mert a háztartás és üzem szorosan össze volt kötve. Ha új munkaerőt akartak az üzembe vonni, akkor a háztartásba is föl kellett őket venni és ezeknek nemcsak saját termelőhelyük, de saját családjuk sem lehetett és bele kellett az idegen családba olvadniuk. Erre a szabad munkás nem volt alkalmas. Az iparossegédek a középkorban is csak átmenetileg tűrték el, hogy a mester családjához tartozzanak, amíg maguk is nem lesznek mesterekké és nem alapítanak önálló családot. A fejlődésnek ezen a fokán idegen család nem tudott magának szabad pótmunkaerőt állandóan biztosítani. A nagyobb mezőgazdasági üzemek a szükséges munkaerőt csak kényszer útján teremthették elő maguknak. Erre való volt a rabszolgaság.
Az idegen jogtalan volt úgyis, és miután a közösségek rendkívül kicsinyek voltak, ezért az idegenek, vagyis azok, akik nem tartoztak a közösséghez, (a külföldiek) száma rendkívül nagy. Háborúban nemcsak a fegyvereseket, hanem egész népeket is rabszolgákká tettek, és vagy fölosztották őket a győzők közt, vagy eladták. Rabszolgaszerzésre volt azonban alkalom béke idején is, nevezetesen a tengeri kereskedelemben. Ez eleinte szorosan összefüggött a tengeri rablással, s a legkeresettebb cikkek egyike az erős és szép emberek voltak, akiket a partokon találva egyszerűen elraboltak. A rabszolgák számát a rabszolgák utódai is szaporították.

romaikor_kep



A rabszolgák helyzete anyagilag eleinte nem volt rossz, s ezért könnyen belenyugodtak sorsukba. Jómódú háztartás tagjai voltak, nagyrészt a kényelmet és fényűzést szolgálták s így nem nagyon erőltették meg őket. Ha pedig termelőmunkát végeztek, úgy gyakran így a nagygazdáknál ezekkel magukkal együtt dolgoztak; persze, mindig csak a család szükségletére, amely szükséglet a termelés természetes korlátja volt. A rabszolgák sorsa tekintetében a gazda jelleme és módja volt a döntő. Ennek a javítása az ő érdekük is volt, mert ezzel a saját sorsukon is javítottak.
A rabszolga a gazdájával való állandó érintkezés folytán közelebb állott hozzá, és ha elég okos és élelmes volt, valóságos barátjává lehetett. Az ókori költőkben nem egy példája van annak, hogy rabszolgák milyen szabadsággal éltek urukkal szemben s hogy gyakran kölcsönösen mennyire ragaszkodtak egymáshoz. A rabszolgákat nem ritkán tekintélyes ajándékkal bocsátották szabadon, mások annyit takarítottak meg, hogy megvásárolhatták szabadságukat. Sokan voltak, akik inkább valamely gazdag család rabszolgái maradtak, semhogy távol ettől, szegényes és bizonytalan sorban éljenek.

„Ne higgyük, mondja Jentsch, hogy a magánéletben komolyan vették a rabszolgák vérlázító jogi helyzetét s hogy a rabszolgát sem embernek nem tartották, sem pedig, hogy eszerint bántak volna vele; a rabszolgák helyzete az első pun háborúig nem volt rossz. Ugyanaz, ami a családapának a nő és a gyermekek fölött való hatalmára áll, áll a rabszolgákra vonatkozó hatalmára is; a törvény ugyan nem korlátozta, de korlátozta a vallás, az erkölcs, a belátás, a kedély, az érdek s az az ember, aki a törvény szerint adás-vétel tárgya s a gazda önkényének kiszolgáltatott dolog volt, a szántóföldön hű munkatárs, a házban családtag volt, akivel munka után kedélyesen elbeszélgettek.

De nemcsak a parasztüzemekben volt ilyen a helyzet. A hősi korban még a fejedelmek is végeztek testi munkát. Az Odysseában Alkinoos király leánya ruhát mos a rabszolganőkkel s Odysseus fejedelem egy vetélytársát nem párbajra, hanem versenykaszálásra és versenyszántásra hívja ki, s amikor hazájába visszatér, atyját a kertben kapálva találja. De úgy Odysseust, mint fiát, Telemachost, éppen ezért szereti annyira rabszolgájuk, Eümeosz, az „isteni kanász”, aki meg van győződve róla, hogy hű szolgálataiért ura régen nemcsak szabaddá tette volna, hanem jószágot és feleséget is ajándékozott volna neki.

A rabszolgaságnak ez a faja a kizsákmányolásnak ismert legenyhébb alakja volt. Mihelyt azonban a pénzszerzés szolgálatába állították a rabszolgaságot, nevezetesen amikor a nagyüzemek megszülettek, amelyek elváltak a gazda háztartásától, egészen más alakot nyert a rabszolgaság.


Forrás: részletek Karl Kautsky A kereszténység eredete (történelmi tanulmány) c. munkájából. Fordította Ágoston Péter