logo

XXV Junius AD

Hogyan gyakorlatoztatták a régiek az újoncokat fonott pajzsokkal és karóbábukkal

A régiek, ahogy a könyvekben olvassuk, a következő módon gyakorlatoztatták az újoncot. Sövény módjára vesszőből kerek pajzsokat fontak, úgy hogy a fonadék súlya a közönségesen használt pajzs súlyának kétszerese legyen.
Kard gyanánt hasonlóképpen kétszeres súlyú fadorongokat adtak az újoncoknak. Ezzel a módszerrel nemcsak délelőtt, de még délután is gyakoroltatták őket a karóbábukon. A karóbábuk használata egyébként nemcsak a katonáknak, de a gladiátoroknak is szerfölött hasznos. Sem a bajnoki porondon, sem a csatamezőn nem bizonyul a fegyverekben győztesnek az, akit nem oktattak szorgalmas gyakorolással a karóbábun.

Minden egyes újonc külön karóbábut szúrt a földbe úgy, hogy ne inoghassanak meg és hat láb (kb. 178 cm) magasra emelkedjenek ki. Mintha az az ellenfél lenne, ezen a karón gyakorolta magát az újonc azzal a bizonyos fonadékkal és doronggal, amelyek pajzs és kard gyanánt szolgáltak.
Hol mintegy a fejet vagy az arcot célozta, hol oldalvást fenyegette; közben igyekezett a térdeket vagy a lábszárakat elvágni; hátrált, nekirohant, ráugrott, mint egy valóságos ellenségre és így a karón kipróbált minden mozzanatot, a harc minden válfaját. Az ilyen előgyakorlatban vigyáztak arra, hogy az újonc úgy igyekezzék sebet osztani, hogy közben ő maga sehol se tegye ki magát csapásnak.



Forrás:
Flavius Vegetius Renatus: A hadtudomány foglalata