logo

XXV Junius AD

Az újoncokkal be kell gyakoroltatni a menetet

Az előgyakorlatok kezdetén tehát a menetet kell megtanítani az újoncoknak. Útközben és harcban ugyanis minden másnál jobban kell vigyázni arra, hogy minden katona lépést tartson. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha állandó gyakorlással megtanulnak gyorsan és egyenletesen járni.
A megoszlott és rendezetlen sereget az ellenség részéről mindig igen súlyos veszély fenyegeti. Katonai lépésben tehát öt órán át, legalább nyáron, 20000 lépést kell végezni. Teljes lépésben pedig, amely gyorsabb, ugyanannyi óra alatt 24 000 lépést kell megtenni. Bármennyit teszünk is hozzá, az már futás, melynek mértékét nem lehet meghatározni.

De a futáshoz is hozzá kell szoktatni az ifjakat, hogy nagyobb lendülettel rohanjanak rá az ellenségre; hogy a kedvező hadállásokat, amikor a szükség kívánja, gyorsan foglalják el, illetőleg előzzék meg ebben az ugyanerre készülő ellenfelet; hogy a felderítésben fürgén járjanak el és még fürgébben térjenek vissza; hogy a menekülőket könnyebben kapják hátba.

Az ugrásra is be kell gyakorolni a katonát, akár árkok átugrásával, akár valamilyen magassági akadály leküzdésével, hogy nehézség nélkül tudjon továbbjutni, ha ilyenek akadnak útjába. Azonfelül magában a harcban és a hajító fegyverek dobásakor a futva és szökellve közeledő harcos az ellenfél szemét elkápráztat ja, félelmet ébreszt benne és megrendíti, még mielőtt az valamennyire felkészül a védekezésre vagy a támadásra.

Gnaeus Pompeius Magnus seregéről úgy emlékszik meg Sallustius, hogy a „fürgékkel ugorva, a gyorsakkal futva, az erősekkel sulykoló rúddal vette fel a harcot”. Mert másként nem is érhetett fel Sertorius-szal, csak ha saját magát és katonáit sűrű gyakorlatozással készítette elő a harcokra.



Forrás:
Flavius Vegetius Renatus: A hadtudomány foglalata