logo

XI Sextilis AD

Augustus korának tudományos irodalma

Augustus korában Róma már három nyilvános könyvtárral büszkélkedhetett, s ez azt jelenti, hogy a tudományos érdeklődés minden területen élénk volt. A Bibliotheca Palatina vezetésével Augustus C. Iulius Hyginust bízta meg, aki Hispaniában született, de korán Alexandriába települt át, s innen került Rómába. Később valamely oknál fogva kegyvesztett lett, és nagy szegénységben halt meg öregkorában (vö. Suetonius, De gram-maticis 20).
Mint tudós grammatikus kommentárokat írt Helvius Cinna és Vergilius műveihez, de jelentetett meg munkákat híres férfiakról, az itáliai városok eredetéről, ám művei elvesztek. Nem azonos azzal a Hyginusszal, akinek neve alatt két kézikönyv is fennmaradt, az egyik az asztronómiáról szól (Poetica astronomica) négy könyvben, a másik a mitológia foglalatát adja rövid történetek formájában, prózában feldolgozva (Fabulae). Mivel a mitográfus Hyginus grammatikailag műveletlennek tűnik, ez a körülmény kizárni látszik, hogy azonos lenne a tudós Hyginus könyvtárossal.

A kor legnagyobb grammatikusa Verrius Flaccus volt, aki Praenestéből származott. Művei között jelentős lehetett a Fasti (Római naptár) című, amelyet Ovidius is felhasznált azonos című alkotása írásához. Ezt maga Verrius Flaccus kőbe vésette Praenestében, töredékei fenn is maradtak. Az anyag feldolgozásában Kr. e. 22-ig jutott el. Nagy tekintélyét mutatja, hogy Augustus megbízta unokáinak, Luciusnak és Gaiusnak nevelésével. Fő műve a De verborum significatu című óriási szótára volt, amely a régies szavak jelentését vizsgálta, példákkal megvilágítva. E munka oly terjedelmesre sikerült, hogy a Kr. u. 2-3. században egy Pompeius Festus nevű grammatikus 20 könyvből álló kivonatot készített belőle. Később még ezt is soknak ítélték, s a Kr. u. 8. században Paulus Diaconus kivonatolta. Sajnos, az a kézirat, amelyet Paulus kivonatolt, az M betűig teljesen elveszett, s az utána következő rész is alaposan megsérült, így szinte csak Paulus Diaconus kivonatára hagyatkozhatunk, amely maradéktalanul ránk maradt. E munka a magyar klasszika-filológia történetében nagy helyet kapott, amennyiben Ponori Thewrewk Emil — Ábel Jenő közreműködésével — 1889-ben kritikai kiadásban megjelentette.

Augustus nemcsak a szellemtudományokat pártfogolta, hanem a képzőművészetet és az építészetet is. Ez utóbbi annál is fontosabb volt számára, mert sok régi templomot restauráltatott, s újakat is építtetett. Vitruvius Polliónak, aki Iulius Caesar hadseregében hadmérnökként tevékenykedett, nyugdíjba vonulása után évjáradékot biztosított, hogy életét teljes mértékben az építészet, és a vele kapcsolatos tudományok tanulmányozására fordíthassa. Így született meg a De architectura (Az építészetről) c. munkája tíz könyvben Kr. e. 27 és 23 között. A munka jelentősége felmérhetetlen, mert nemcsak a szűkebb értelemben vett építészettel foglalkozik, hanem tágabb értelemben mindazzal, ami kapcsolatban áll az építészettel.
Az egyes könyvekhez írt előszavaiban hangsúlyozza, hogy az építészet mint igazi tudomány az egész korabeli kultúrát, szellemiséget reprezentálja. E munka teljes mértékben ránk maradt: a mindennapos használat tartotta fenn, hiszen lakni és építkezni minden korban kell, s e tekintetben Vitruvius műve alapvető és fontos ismereteket tartalmaz, nem is szólva arról, hogy a korabeli technika vívmányait is közvetítette az utókor felé.

A római birodalom folytonos növekedése a földrajzi ismeretek naprakész pontosítását igényelte. Ezen igény kielégítésére írta már Varro a De ora maritima és Ephemeris navalis című munkáit Pompeius számára. Cornelius Nepos is érdeklődött hasonló témák iránt, s életrajzaiban feltehetőleg földrajzi ismereteket is közölt. Augustus uralkodásának első felében, amikor a római birodalom egyre nőtt, természetes módon fokozódott az érdeklődés a távoli tájak és országok pontosabb megismerése iránt. Ezt az érdeklődést tükrözi M. Vipsanius Agrippa vállalkozása, amelyben hazafias célok is közrejátszottak: a földkerekség térképét kívánta elkészíteni, s azt olyan helyen felállíttatni, ahol az egyszerű tömeg is megtekinthette és beláthatta, hogy az akkor ismert világból mily óriási területet birtokol a római nép.
A térkép elkészítéséhez körültekintő kutatások kellettek, s ezeket Agrippa indította el, s el is készült az előmunkálatokkal, amikor Kr. e. 12-ben hirtelenül elragadta a halál. Maga Augustus folytatta a megkezdett munkát és befejezte a Mars-mezőn azt az oszlopcsarnokot, amelyben Agrippa világtérképét tervezte fölállítani, és valóra váltotta veje tervét. A későbbiek folyamán ez a térkép nagy tekintélynek örvendett: az idősebb Plinius a Naturalis historia földrajzi fejezeteiben nagy tisztelettel említi.


Forrás: Adamik Tamás - Római irodalom az ezüst korban