logo

IX Sextilis AD

M. Manilius - Astronomica

Mivel Germanicus művének csak az első könyve készült el, nem lehet eldönteni, hogy a csillagjóslással kívánt-e a szerző foglalkozni. A kézirati hagyományban a Marcus Manilius neve alatt fennmaradt Astronomica már a csillagjóslást, azaz az asztrológiát is tárgyalja. A hexameterben írt tanító költemény öt könyvből áll
.
Az 1. könyv az égbolt leírását tartalmazza: a csillagképek, az állatöv, a Tejút, a bolygók és üstökösök ismertetését.

A 2. könyv az állatöv jegyeit vizsgálja, azt, hogyan viszonyulnak egymáshoz, és milyen istenekkel állnak kapcsolatban. Minden jegyet tizenkét részre oszt fel, majd a loca (a házak) témakörét ismerteti.

A 3. könyv a tizenkét sorsot (sortes, athla), majd a horoszkóp felállításának szabályait fejti ki.

A 4. könyvben az állatégöv jegyeinek hatását kutatja az emberi életre, majd minden állatégövi jegyet három decanusra oszt fel, ezután ismerteti a fokokra vonatkozó tanítást.

Az 5. könyv az állatövön kívüli csillagképeket vázolja fel, s hatásukat az ember életére. A fennmaradt könyvekben nem tárgyalja a csillagképek lenyugvását, pedig jelezte, hogy e témát is érinteni fogja (5, 28), továbbá a bolygókat is csak röviden ismerteti, ezért fel lehet tételezni, hogy a mű befejezetlen. Manilius több helyen mintául veszi Lucretius tanító költeményét, s ha ez így van, feltételezhető, hogy eredetileg 6 könyvre tervezte munkáját, de valamiért nem tudta befejezni.

Manilius a legrejtélyesebb római szerző, mert a korabeli és a későbbi római irodalomban senki sem említi, következésképpen csak azt tudjuk róla, ami művéből kihámozható. Az 1. könyv bevezetéséből úgy látszik, hogy egy Caesar biztatására kezdte el írni művét:


Hunc mihi tu, Caesar, patriae princepsque paterque
qui regis augustis parentem legibus orbem
concessumque patri mmtdum deus ipse mereris, das
animum viresque excis ad tanta canenda.


„Caesarom, te hazánk legbölcsebb atyja, te első,
fenséges, ki a törvénnyel kormányzod a földet, és
az atyádnak adott eget önmagad is te eléred, lám,
te erőt adsz nékem s ihletet ekkora műhöz.”
1, 7-10)

Az idézett négy sor úgy van megfogalmazva, hogy a szóhasználattal sejteti a szerző, melyik Caesarról van szó. Ez a Caesar pater patriae, princeps, fenséges törvényeket hozott (augus-tus), akinek atyja már az égben van. E szavak csak Octavianus Augustusra utalhatnak. Ezt megerősíti a 385-86. sorral, amelyben kijelenti, hogy az Augustus csillag most Caesar a földön, később fog majd az égbe jutni. Ugyanezt javallja a Bak (Capricor-nus) magasztalása a 2, 509. sorban, amelyről tudjuk más forrásokból, hogy Augustus csillagképe volt. Az 1. könyv végén az üstökösök vészjósló jelentésével kapcsolatban említi Varus gyászos germaniai vereségét és az elvesztett három legiót (899900). Az említett belső érvek mind arra utalnak, hogy Augustus biztatására kezdte el a szerző munkáját Kr. u. 9 után.
Hogy Manilius még Tiberius korában is dolgozott a művén, az kiderül a 4. könyvből, amelyben a Bak csillagkép háttérbe szorul a Mérleggel (Libra) szemben, amely Tiberius csillagképe volt. A 4. könyv 773. sorától lelkesen ír a Libra csillagképről, előtte pedig (4, 764, skk.) Rhodost magasztalja, mint a Nap szigetét, mert otthont adott Tiberiusnak, a leendő császárnak. Tiberius ugyanis a Gaius és Lucius okozta utódlási problémák miatt Rhodosra vonult vissza Kr. e. 6-tól Kr. u. 2-ig. A szerző tehát a 4. és 5. könyvet már Tiberius korában írta, mégpedig uralkodása elején, s különös módon nem tudta befejezni művét. Elképzelhető, hogy a halál akadályozta meg ebben. A költő halála azonban csak a munka befejezetlenségét magyarázná, s nem annak agyonhallgatását. Más oka is lehet tehát annak, hogy egy ilyen terjedelmes, divatos témáról szóló tankölteményről hallgat az utókor.

A történeti források (Tacitus, Annales 2, 32, 3; Cassius Dio, 57, 15, 8) megemlékeznek egy olyan senatus consultumról, amelyet Tiberius alatt, Kr. u. 16-ban hoztak de mathematicis magisque Italia pellendis (asztrológusok és mágusok Itáliából való kiűzéséről). Tacitus így összegezi: „Senatusi határozatokat hoztak a csillagjósoknak s mágusoknak Italiából való kiűzéséről is; közülük Lucius Pituaniust a szikláról taszították le, Publius Marcius ellen a consulok a Porta Esquilina előtt, a trombita megfúvatása után, ősi szokás szerint jártak el" (fordította Borzsák I.).
Lehetséges, hogy Manilius művének csonkasága, nevének elhallgatása ezzel a rendelettel hozható összefüggésbe, amely mint láttuk, kegyetlen kivégzéseket is vont maga után. Tacitustól tudjuk azt is, hogy Tiberius hitt az asztrológiában, s Rhodoson Thrasyllust, a híres asztrológust és filozófust magánál tartotta, miután megbizonyosodott tudásáról (Annales 6, 21-22).


Forrás: Adamik Tamás - Római irodalom az ezüst korban