logo

XI Sextilis AD

Curtius Rufus stílusa, utóélete

Stílusra oly jellemző sententiákat, például: adeo humanis ingeniis parata simulatio est — „Ily mesterien képmutató lehet az ember" (5, 10, 13; fordította Kárpáty Csilla); adeo etiam natu-rae fura bellum in contrarium mutat — „ennyire felforgatja a háború még a természet törvényeit is" (9, 4, 7; fordította Kárpáty Csilla); scilicet res secundae valent commutare naturam et raro quisquam erga bona sua satis cautus est — „Ennyire megváltoztatja a szerencse a természetet, és ritka az, aki eléggé óvatos saját sikereivel szemben" (10, 1, 40; fordította Kárpáty Csilla); stb. Curtius Rufus kedveli az ellentéteken alapuló meglepő helyzeteket, s ezeknek ábrázolása mozgalmas és életszerű, mert gyakran megszólaltatja szereplőit.
Dareus legyőzése után például Nagy Sándor legjobb barátjának; Hephaestionnak kíséretében meglátogatja a foglyul ejtett királyi családot, s amikor a királyné barátját nézi Nagy Sándornak, Nagy Sándor kegyesen elnézi neki; s ezt mondja: Non errasti, inquit, mater, nam et hic Alexander est — „Nem tévedtél, anyakirályné, mert ő is Nagy Sándor" (3, 12, 17; fordította Kárpáty Csilla).

Nagy Sándor kegyessége és kegyetlensége a tragikus történetírás stílusában ábrázolva olyan nagyságokra is hatott, mint Seneca és Tacitus. Hatása az egész középkoron keresztül töretlen: Einhard Vita Karoli Magni (Nagy Károly élete) című munkájától kezdve a francia Sándor-regényekig. Jelentősebb kéziratai a 9-10. századból származnak. A 14. században franciára fordítják, a 15.-ben olaszra.
A 15. századtól a Curtius Rufus kéziratok ellepik egész Európát, s az editio princepstől (1470) kezdve egészen a 19. századig ő az egyik legolvasottabb latin szerző. A történeti kritika fejlődésével azonban tekintélye egyre kisebb lett, s lassan az iskolai oktatásból is kiszorult. A magyar irodalomra is korán kezdett hatni: Ilosvai Selymes Péter Nagy Sándorról írt énekéhez (1548) Curtius művét vette forrásul.
Az első igényes Curtius-fordítás Bethlen Gábor költségén 1619-ben jelent meg Debrecenben Forró Pál tollából: „Quintus Curtiusnak az Nagy Sándornak, macedonok királyának viselt dolgairól íratott historiája" címen.

Curtius Rufus stílusa választékos és áradó: sok rokonságot mutat Liviuséval mind a szókészletben, mind a szófűzésben. De Vergiliusból is merít, s ezáltal méltóságot ad elbeszélésének. Művében azonban olyan szavak is megjelennek, amelyek majd Claudius és Nero kora után válnak általánosan elterjedtté: bacchabundus, equitabilis, perarmatus stb. Az insociabile regnum (10, 9, 1) majd Tacitusnál jelenik meg újra (Annales 13, 17, 1). A görög istenneveket és politikai terminusokat latinizálja, ezért nemcsak szellemiségében, de stíusában is római és purista hagyományokat követ.

Retorikai iskolázottsága megmutatkozik mind az olvasókra való reagálásaiban, mind a szereplők ajkára adott fiktív beszédekben, mind prózastílusának ritmizálásában. Kedveli az ezüst


Forrás: Adamik Tamás - Római irodalom az ezüst korban