logo

XI Sextilis AD

Az idősebb Seneca élete

Lucius Annaeus Seneca Maior Hispaniában, Cordubában született. E város neve ibér eredetű, de M. Claudius Marcellus Kr. e. 152-ben alapított itt egy római várost, amelyet Augustus korától úgy emlegettek, mint colonia Patriciát, ami a romanizáció magasabb fokát sejteti. Születési évére csak következtetni tudunk abból a megjegyzésből, hogy életkoránál fogva még Cicerót is hallgathatta volna.
Azt írja ugyanis, hogy minden nagynevű szónokot meghallgatott, kivéve Cicerót, s ebben nem életkora a hibás, hanem a polgárháború őrülete (furor), amely miatt nem hagyhatta el városát (colonia) (Controversiale 1, praefatio 11). Ha tehát már Cicero életében olyan életkorban volt, hogy retorikát hallgathatott, akkor Kr. e. 60-55 körül születhetett. Cicero halála után, 43 körül kerülhetett Rómába, s barátjával és honfitársával, Porcius Latróval Marullus iskolájában tanult retorikát, de más tanítókat is hallgatott, például Arellius Fuscust. Elég sok időt tölthetett Rómában, s amikor tanulmányai befejezése után visszatért Hispaniába, nem tudjuk, mivel foglalkozott. Rétori és ügyvédi tevékenységet nem folytatott, talán a császári adminisztrációban töltött be szerepet mint procurator, vagy birtokain gazdálkodott, mert tehetős családja a lovagrendhez tartozott. Hispaniában vette feleségül Helviát, akitől három fia született: Marcus Annaeus Novatus, aki mint Achaia proconsula az Apostolok cselekedeteiben Gallio néven szerepel (18, 12): Lucius Annaeus Seneca, a filozófus és költő, és Marcus Annaeus Mela, akinek fia, Lucanus, Nero korának leghíresebb költőjévé vált.

Elszórt megjegyzéseiből arra következtethetünk, hogy később is sokat tartózkodott Rómában. Például Rómában volt Kr. e. 29 és 24 között: ekkor hallhatta Ovidius declamatióit Arellius Fuscus rétoriskolájában (Controversiae 2, 10, 8). De Kr. e. 17-ben is Rómában kellett lennie, mert megemlékezik Latrónak arról a declamatiójáról, amelyet Augustus és M. Agrippa előtt tartott abban az évben, amikor Agrippa fiait, Luciust és Gaiust Augustus örökbe fogadta. (Controversiae 2, 4, 12-13). Asinius Pollio halála előtt ismét Rómában találjuk. Azt állítja ugyanis, hogy az ifjú és az aggastyán Polliót egyaránt hallgatta (Controversiae 4, praefatio 3). Igen hosszú életet élhetett. Idézi ugyanis azt a Cremutius Cordust, akinek művei Tiberius alatt a tiltott könyvek listáján szerepeltek, s csak Caligula engedélyezte terjesztésüket és olvasásukat.
Ez azt jelenti, hogy művét Tiberius halála után írta, de még 41 előtt. Fiának, a filozófus Senecának a száműzetését már nem érte meg, tehát valamikor 39-40 körül halhatott meg. Tiberiust biztosan túlélte, mert a császár halála után tette közzé történeti művét Historiae címen, s Suetonius ebből vehette a Tiberius halálára vonatkozó adatokat, mert név szerint idézi Tiberius utolsó órájával kapcsolatban (Tiberius 73, 2). E művében a Gracchusoktól kezdve saját korának eseményeiig tárgyalta Róma történetét, halála akadályozta meg a mű folytatásában. Suetoniuson kívül még Lactantius is idézi (Divinae institutiones 7, 15, 14) e munkáját, amely nem maradt ránk.


Forrás: Adamik Tamás - Római irodalom az ezüst korban