logo

XXVII Januarius AD

Statius - Thebais

Publius Papinius Statius Nápolyban született Kr. u. 40 és 50 között. Apja, aki 80 körül halt meg, Veliából származó római lovag volt, Nápolyban görög nyelvet és irodalmat tanított, és a 69-es polgárháborúról egy epikus költeményt írt, amelyben a Fla-viusokat magasztalta (Silvae 5, 3, 116; 199 skk.).
A költészet iránti fogékonyságát és a költői mesterség elsajátítását apjának köszönhette. Nagy reményekkel Rómába ment, ahol sikereket ért el nyilvános felolvasásain és a Domitianus által alapított capitoliumi és albai játékokon. E versenyeken Statius többször győzött (Silvae 3, 5, 28-29). Azt is elárulja, hogy Domitianus germaniai és daciai háborúit énekelte meg (Silvae 4, 2, 66-67). A capitoliumi játékokon azonban 94-ben megbukott. A rá következő évben egészségi okokra hivatkozva visszavonult Nápolyba, ahol 96-ban, még Domitianus előtt meghalt.

Thebais című eposzán 12 évig dolgozott (80-92) és 90-92-ben publikálta. Ezután Silvae című versgyűjteményének kiadásával foglalkozott. Ennek 1-4. könyvét 91 és 95 között jelentette meg. Feltehetőleg korábban írt alkalmi verseiből állította össze az egyes köteteket, kiegészítve azokat újabb darabokkal. Az 5. könyvet valaki már a költő halála után állította össze és adta ki. Valószínűleg ezen ismeretlen kiadónak köszönhető az is, hogy az Achilleis című, a 2. könyv 167. sorával félbeszakadt eposza is fennmaradt.
Költészetével nem tett szert nagy vagyonra, de nem is volt szegény. A Silvae darabjaiból kiderül, hogy nagyjából ugyanazok voltak a támogatói, mint Martialisnak: Arruntius Stella, Atedius Melior, Lucanus özvegye, Polla Argentaria és maga Domitianus császár is, aki a költő albai birtokán honoráriumképpen vízvezetéket építtetett.

Lucanus a polgárháborúról írt eposzt, Statius Eteocles és Polynices testvérháborújáról. Lucanustól eltérően azonban eposza mitológiai, mégpedig nagyon is közkedvelt mítosz feldolgozása. Eposzköltők és tragédiaírók gyakran választották műveik témájául; például a kolophóni Antimachos epikus költeménye, Aischylos, Sophoklés és Euripidés pedig tragédiáik számára. De a római tragédiaköltők sem mellőzték e témát: Accius és Seneca is formába öntötte. Statius 12 könyvben fejti ki a thébai mondakör legismertebb mítoszát, Oedipus fiainak, Eteoclesnek és Poly-nicesnek harcát Thebae királyságáért.

Az 1. könyvben Oedipus (Oedipodes) elátkozza fiait, akik megegyezésük szerint felváltva uralkodnak Thebaeben. A cselekmény indulásakor Eteocles a király, Polynices pedig elhagyja Thebaet és Argosba megy Adrastos királyhoz, s itt találkozik Tydeusszal.

A 2. könyvben visszatér az alvilágból Laius árnya, s ráveszi Eteoclest, hogy szegje meg az egyezséget. Argosban Adrastus király leányait Polyniceshez és Tydeushoz adja feleségül. Tydeus követként Thebaebe megy, de Eteocles nem hajlandó a királyi hatalom megosztására, sőt meg akarja gyilkoltatni Tydeust.

A 3. könyvbenn kezdődnek a háborús készülődések: luppiter Marsot Argosba küldi, ám Venus megpróbálja feltartóztatni. Tydeus visszatér Argosba; Amphiaraus jós figyelmeztet a háború veszélyeire, de szavait figyelmen kívül hagyják.

A 4. könyvben elindul a hét hadvezér (Adrastos, Polynices, Tydeus, Capaneus, Parthenopaeus, Hippomedon, Amphiaraus) Thebae ellen. Útközben szomjúság gyötri őket, ám Hypsipyle segítségével vizet találnak, aki közben elmeséli saját történetét.

Az 5. könyvben, miközben Hypsipyle saját sorsát ismerteti, Lycurgus reá bízott gyermekét egy kígyó megöli. A hetek, hogy kiengeszteljék az isteneket, megalapítják a netneai játékokat.

A 6. könyvben, miközben folynak a nemeai játékok, a jóslatok azt sejtetik, hogy a hét vezérből csak egy fog visszatérni élve Thebaeből.

A 7. könyvben megkezdődnek a harcok Thebae falainál. Mars és Bacchus is beavatkoznak. A föld elnyeli Amphiaraust.

A 8. könyvben fokozódnak a harcok: a thebaeiek kitörnek. Tydeus és Melanippus halálra sebzik egymást.

A 9. könyvben a thebaeiek előrenyomulnak; Hippomedon és Parthenopaeus halála.

A 10. könyvben az éjszakai vállalkozás során az argivok nagy pusztítást végeznek a thebaeiek között. Menoeceus, Creon fia feláldozza életét Thebaeért. Iuppiter villáma lesújtja Capaneust.

A 11. könyvben Iocasta és Antigone figyelmeztetése ellenére a két testvér, Eteocles és Polynices párbajoznak, s egymás kezétől esnek el. Iocasta öngyilkos lesz. Creon száműzi Oedipust, s ő lesz a király. Egyedül Adrastus tér vissza élve Argosba.

A 12. könyv elején Creon megtiltja, hogy eltemessék a két testvért. Argia és Antigone éjjel találkoznak Polynices holttesténél. Argos asszonyai kérésére Athén királya, Theseus közbeavatkozik, megöli Creont, és eltemetteti a testvérpárt.
Statius — mint kétnyelvű költő — latin és görög forrásokat egyaránt hasznosított eposzában. A fentebb említett feldolgozásokon kívül Homéros, Apollónios Rhodios és Kallimachos hatása is feltételezhető, a latin költők közül pedig Ovidius (nyelvi, verselési szempontból), de különösen Vergilius hatásával kell számolnunk. A 12. könyv utolsó négy sorában maga Statius is utal rá, hogy fő modellje Vergilius Aeneise volt, amelyet „távolról" kívánt követni:

Vive, precor; nec tu divinam Aeneida tempta,
sed longe sequere et vestigia semper adora.
Mox, tibi si quis adhuc praetendit nubila livor,
occidet, et meriti post me referentur honores.

„Élj, kérlek, s ne kisértsed folyton az isteni Aeneist,
és csak messze kövesd, áldván nyomait szakadatlan.
Mert hamar elmúlik az irigység, hogyha letámad,
s érdememért vár rám jutalom s hír minden időben."
(12, 816-819)

Ez a távolról való követés észrevehetően megmutatkozik a Thebais felépítésében: 12 könyvből áll, mint az Aeneis; a bolyongás, az utazás a témája az első hat éneknek, harc és háború a második hatnak, ugyanúgy, mint az Aeneisben. Az istenapparátus megőrzése szintén az Aeneis hatásával magyarázható, a tragikus fatum előtérbe kerülése pedig Lucanuséval. Ez a fatum szinte bábukként mozgatja a hősöket: Tydeus a harag, Eteocles a zsarnokság, Capaneus az istenkáromlás, Hippomedon a harc megszállottja.
Oedipus elátkozott házának szükségszerűen pusztulnia kell, de a halottaknak jogosan kijáró temetést megtagadó Creonnak is, s ez utóbbinak a törvényt tisztelő Theseus kezétől kell elvesznie, aki ismét helyreállítja a jogrendet Thebaeben. Fontos szerepe van tehát Theseus megjelenésének az eposz végén. Statius nem tudta elfogadni, hogy eposza a gyűlölet és a háborúskodás győzelmével végződjék. Theseus a jog nevében avatkozik be, s győzelme Creon felett a jogrend és a humánum győzelmét jelenti. A polgár- és testvérháború témája a „négy császár évére" (69), Theseus győzelme a véres polgárháborúnak véget vető Vespasianus győzelmére is emlékeztethette a rómaiakat, s a tyrannusok folytonos emlegetése az eposzban talán a korabeli cinikus és sztoikus tyrannus-királyviták hatásának is tulajdonítható.


Forrás: Adamik Tamás - Római irodalom az ezüst korban