logo

XXIII September AD

A pun háborúk kora

Amikor a római hatalom elérte Dél-Itáliát, szükségszerűen szembekerült Karthágóval. A háborús okot az szolgáltatta, hogy II. Hierón, Szirakúza tirannusa Rómától kért segítséget a punok ellen. Ennek értelmében Appius Claudius Caudex 264-ben hadat üzent a punoknak. A harcok hosszú ideig váltakozó sikerrel folytak, végül azonban a rómaiak győztek mind szárazföldön, mind tengeren.
A Kr. e. 241-ben létrejött békeszerződés értelmében Karthágó kénytelen volt átadni Rómának Szicíliát, Szardíniát és Korzikát. Nem sokkal ezután a görög területek felé is terjeszkedett Róma. Kr. e. 229-228-ban a görögországi achaiai és aitóliai szövetséggel karöltve legyőzte Teuta illír királynőt. E háború eredményeképpen az Adriai-tenger keleti partjainál is megvetette lábát. Ez időtől kezdve egy második praetort is választottak Rómában, az ún. praetor peregrinust, aki az idegenekkel kapcsolatos peres ügyeket intézte.

Közben a punok Hispania felé terjeszkedtek. 221-ben Hannibal lett a hadvezér Hispaniában. Elfoglalta Saguntumot, majd átkelt a Pireneusokon és az Alpokon keresztül Itáliába. Több csatában megverte a rómaiakat, például C. Flaminius consult a Trasumenus tónál 217-ben és L. Aemilius Paulus meg C. Terentius Varro consulok seregét az apuliai Cannae közelében 216-ban. E súlyos vereségek után a rómaiak Fabius Maximus halogató taktikáját követve kitértek a döntő ütközet elől. Lassan fordult a kocka: 212-ben M. Claudius Marcellus elfoglalta Szirakúzát és Agrigentumot, a fiatal P. Cornelius Scipio pedig 206-ban Hispaniában győzött. M. Livius Salinator és C. Claudius Nero consulok pedig megsemmisítették Hasdrubal seregét.

Kr. e. 205-ben consullá választották Scipiót, aki a következő évben 30 000 főnyi sereggel átkelt Afrikába. Itt csatlakozott hozzá Massinissa, akit a karthágóiak megfosztottak trónjától. A karthágóiak az első vereség után kötelezték magukat, hogy hazahívják Itáliából Hannibalt. Hannibal visszaérkezése után azonban kiújultak az ellenségeskedések. Zama Regia városánál 202-ben Scipio végső győzelmet aratott, s a békeszerződés értelmében Karthágó elveszítette tengeren túli birtokait. Afrikai területekből sokat megkapott Massinissa, aki ezután Róma hűséges szövetségese maradt. Karthágónak súlyos hadisarcot kellett fizetnie, s ki kellett szolgáltatni harci elefántjait és hadiflottáját.

Karthágó legyőzése után Róma Philippos makedón király ellen fordult, aki Hannibal szövetségese volt. Két legiót küldött Illyricumba Kr. e. 200-ban. 197-ben T. Quinctius Flamininus vezetésével a római sereg győzelmet aratott, s a görög városokat szabadnak nyilvánította. Ezután következett III. Antiochosnak, a Seleukida Birodalom uralkodójának legyőzése Kr. e. 190-ben. Közben Philippos makedón király készülődött a visszavágásra: fejlesztette hadseregét, s fia, Perseus erős hadsereggel szállt szembe Aemilius Paulusszal, aki azonban Pydna mellett szétverte seregét, s maga Perseus is a rómaiak fogságába került. A Makedóniét támogató épeirosi városokat lerombolták, a molos-sosok közül pedig 150 ezer embert adtak el rabszolgának.


Forrás: Adamik Tamás - Római irodalom az archaikus korban