logo

XXX Novembris AD

Összegzés (Hagyomány és újítás)

A fentiekből kitűnik, hogy a retorika stílustanítása Gorgiasz-tól kezdve folytonosan gazdagodott, s az idő múltával egyre nagyobb gondot fordítottak a trópusok és alakzatok meghatározására, alfajaik elkülönítésére és funkcióik megállapítására. Az antik retorika örökségét az újabb korok is átvették, tovább árnyalták, s főleg az osztályozásban figyelemre méltó eredményeket értek el. Az ókori retorika az adjekció (hozzáadás, bővítés), a detrakció (elhagyás, csökkentés), az imnutáció (helyettesítés) és a transzmutáció (sorrendcsere, sorrendváltoztatás) alapján ha a mai nyelvészet szemszögéből nézzük megkülönbözteti aszó hangalakját érintő hangalakzatokat, a szó jelentését érintő szóalakzatokat (trópusokat), a mondat szerkezetét érintő mondatalakzatokat, illetve a nagyobb egységekkel élő gondolatalakzatokat.
A hege-i retorika, a mücsoport hasonlóképpen elkülöníti a szó formáját módosító metaplazmusokat. a szó jelentését módosító metaszemémákat. a mondat formáját megváltoztató metataxisokat és a mondat jelentésének síkján a metalogizmusokat. E változtatások metabolikus műveletei az elhagyás, a hozzáadás, az elhagyás + hozzáadás és a permutáció műveletei által jönnek létre. E kétféle felosztást egymásra vetítik, s ezzel egy tizenhat mezős táblázatot kapnak, amelybe valamennyi lehetséges alakzattípus elhelyezhető; például az ellipszis és azeugma elhagyással képzett metataxis.

Iean-Iacques Robrieux egyszerűbb, az ókorihoz közelebb álló osztályozást alkalmaz:

1. Az értelemi alakzatok (figures desens) a trópusokat foglalják magukban, a metaforát, a metommiát. a szinekdochét stb. (Robrieux 2000, 46-61).

2. A szóalakzatok (figures de mots) a szavak hangalakján alapuló változásokat ölelik fel. például neologizmus. archaizmus stb.. valamint a hangzásbeli egyezéseket, asszonánc. alliteráció stb. (Robrieux 2000. 62-82) 

3. A gondolatalakzatok (figures depensée) az irónia, a paradoxon, a nagyítás és kicsinyítés alakzatai, a megszemélyesítés stb. (Robrieux 2000. 83-117).

4. A szerkesztési alakzatok (figures de construction) a párhuzamon és az ellentéten, az ismétlésen és a halmozáson alapulnak, például a kiazmus. antitézis, aszündeton, allipszis, anakoluthon stb. (118-140).


Forrás: Részletek Adamik Tamás, A. Jászó Anna Aczél Petra: Retorika c. művéből