logo

XI Sextilis AD

Összegzés (Az emlékezés Memoria)

E rendkívüli eredményesség annak a különös gondnak tulajdonítható, amellyel az ókorban a természetes memóriát fejlesztem igyekeztek. Az antik festészetet kutató művészettörténészek legújabban felfedezték, hogy bizonyos rajzok és festmények azzal a céllal készültek, hogy A C. Herenniusnak ajánlott retorika szerzője által elsőként részletesen leírt, a helyszínekre és képekre alapozott emlékezésművészetet szemléltessék. Például a szakirodalomban Tabulae Iliacae (Trójai képek) címen tárgyalt antik képsorokról legújabban nyomós érvekkel bizonyítják, hogy memóriafejlesztés céljából készültek. Ezek a képek meghatározott sorrendben a trójai háború eseményeit ábrázolják, s a háború menetében fontos történéseket képekkel és feliratokkal egyaránt rögzítik. Ez a tény érthetővé teszi azt is. miért beszél Quintilianus úgy a helyszínekről és képekről, mintha egy meghatározott képsort írna le. Azért, mert valóban létező, a memóriafejlesztésben ténylegesen alkalmazod képsorokra gondolt (Rouveret 1988, 166-176).

A modem retorikák ma már nem tárgy alják a memóriát, például P. I. Corbett kijelenti, hogy kézikönyvében nem foglalkozik vele (Corbett 1999. 22). Kivétel Bencze Lóránt, aki két értékes fejezetet szentel az emlékezetnek (Bencze 1996. 312. skk.). A modem lélektanok annál inkább kutatják. A pszichológusok kísérletekkel vizsgálták az emlékezés mechanizmusát. Ebbinghaus értelmetlen szótagokat tanultatott. Bartlett viszont értelmes szövegeket. Mindkét kutató bizonyította, hogy az előzetes ismeretek befolyásolják az új anyag megtanulását. Az értelmes anyag megjegyzése könnyebb, mint az értelmetlené. Az értelmes anyag esetén a jelentés őrződig meg. nem a forma. Listák tanulásakor a listák elejére és végére jobban emlékezünk. Ez az úgynevezett szeriálispozíció (sorrendi helyzet) hatás.
A. Baddeley vizsgálta a rövid idejű és a hosszú idejű emlékezés lélektani folyamatát. A rövid idejű emlékezésből az újonnan tanult anyag többszöri ismételgetés révén kerül át a hosszú idejű emlékezésbe. A hosszú idejű emlékezéshez egy nyugalmi időszak is szükséges a tanulás után; ez az úgynevezett konszolidációs periódus. Hasonlóképpen a modem lélektani kísérletek bizonyították, hogy a képi emlékezés kapacitása sokkal nagyobb a verbális emlékezésénél. Mindez azt jelenti, hogy az ókori retorikusok Cornificius és Quintilianus lélektanilag helyesen jártak el. amikor a memóriafejlesztésben és a szó szerinti tanulásban a megfelelő sorrendbe rakott helyszínekés képek asszociációs eljárását alkalmazták.
A középkorban ez a képi vagy architektonikus memória oly mértékben el volt terjedve, hogy hatása szépirodalmi alkotásban is kézzelfogható, példáid Dante Isteni színjátékában és Chaucer A lúmév háza című művében. De a kódexek díszes iniciáléi is e díszes kiemeléssel kisebb logikus részekre osztották a művet amit Quintilianus is oly melegen ajánl a szónoki beszéd memorizálásakor s ezzel elősegítették hatékonyabb megjegyzésüket (Sloane 2001. 488-489). Az emlékezés tehát az emberi szellemiség fontos összetevője, azért kutatták szenvedélyesen oly nagy gondolkodók, mint Platón az ókorban, Augustinus a középkor elején és Paul Ricoeur, a kiváló esztéta és filozófus napjainkban.


Forrás: Részletek Adamik Tamás, A. Jászó Anna Aczél Petra: Retorika c. művéből