logo

VII December AD

Az előadásmód (Pronuntiatio)

„Amikor megkérdezték Démoszthenésztóí, hogy a szónoklásban mi az első, az előadásmódnak adta az első, a második és a harmadik helyet.”
(Cicero)

Már Arisztotelész felhívja a figyelmet az előadásmód fontosságára, s miután megjegyzi, hogy csak most kezdenek vele foglalkozni, ennyit mond róla: „Az előadásmód összefügg a hangerővel: hogyan kell az egyes érzelmeknek megfelelően alkalmaznunk, azaz mikor legyen erős, gyenge és közepes, és hogyan kell élnünk a különféle hangfekvésekkel, a méllyel, a közepessel, és milyen ritmusban kell beszélnünk az egyes érzelmek szerint. Mert három dologra fordítunk figyelmet: a hangerőre, a harmóniára és a ritmusra. Majdnem mindig az ehhez értők viszik el a díjakat a különböző versenyeken. És ahogy an ott napjainkban a színészek nagyobb sikert aratnak a költőknél, ugyanez a helyzet a politikai gyűléseken is. az államformák tökéletlensége miatt.” (Rét. 3. 1)

Utolsó mondatában arra utal, hogy a politikai életben nem az ér el sikereket, akinek van mondanivalója, hanem az, aki mondanivalójátjól adja elő. Szerinte a jól rendezett államban kizárólag a mondanivaló helyessége volna a siker záloga, nem az előadásmód. Mivel pedig igen távol vagyunk még az ideális államtól, az előadásmódra nagy szükség van. Diogenész Laertiosz szerint Arisztotelész közvetlen utóda. Theophrasztosz már egy egész könyvet szentelt az előadásmódnak (5. 42-50) e műve azonban nem maradt ránk. Hasonlóképpen elvesztek a hellenisztikus kor retorikái is, amelyek már nyilvánvalóan tárgyalták az előadásmódot.


Forrás: Részletek Adamik Tamás, A. Jászó Anna Aczél Petra: Retorika c. művéből