logo

XVII October AD

Az Augustus-kori művészet jelentősége

Augustus korát, a művészet története szempontjából, kereken ötven esztendőnek tekinthetjük, ha számításba vesszük azt, hogy a művek elkezdése és befejezése az előző és a következő korszak néhány esztendejét is szorosan hozzá kapcsolja. Fél évszázad a művészet történetében nemcsak az új irányok jelentkezésére, hanem azok kibontakozására, sőt elterjedésére és megszilárdulására vagy akár átalakulására is elegendő. Különösen akkor, ha a művészet fenntartó és mozgató erői élén egy birodalom fölött uralkodó személyi hatalom áll. Jogunk van tehát Augustus koráról mint művészettörténeti korszakról beszélni. Sőt, mint látni fogjuk, ez a korszak egyenesen megkívánja, hogy a római és az egész ókori művészet történetében játszott kiemelkedő szerepét a fejlődés folyamatából való elhatárolása révén vizsgáljuk és írjuk le.
Bármennyire magától értetődőnek látszik is ez az ókor ismerői számára, mégis igazolásra szorul az eljárás, hogy a római művészet egészének jellemzését is céljának tekintő áttekintésben, figyelmünket kizárólag erre a korszakra összpontosítjuk, és nem szorítunk helyet a csaknem ezeréves római művészet általános életrajza számára Nemcsak az késztet erre, hogy megkíméljük az olvasót a túlzottan általános, s így kényszerűen leegyszerűsített, közhelyszerű ismeretektől, hanem az is, hogy Augustus korának művészete különösen alkalmas a római művészet sorsának és jelentőségének bemutatására.

Az Augustus-kori művészet nem hozott forradalmi, új történelmi szakaszt nyitó változást az ókori művészet történetébe. A nagy és hirtelen erővel jelentkező átalakulásokhoz képest, mint amilyenek a római művészetben például az i. e. II. és I. sz., vagy az i. sz. III. és IV. sz. fordulópontján játszódtak le, az augustusi művészetet látszatra inkább a megőrzés, az állandóság és az összefoglalás jellemzi. De még ha közelebbről megismerjük újításainak és kezdeményezéseinek nagy számát, akkor sem a földcsuszamlásszerű változást, hanem inkább az erők összpontosításából fakadó nagyszabású kibontakozást fogjuk jellemzőjének tekinteni.

Ez a korszak egy tökéletesen csiszolt lencséhez hasonlítható, amely évezredek fejlődésének és egy egész világrendnek sugarait gyűjtötte össze, hogy a gyújtópontban tisztán megmutatva újra szétszórja őket. Ha van képlet, amely a római művészetet a lehetséges sűrítés és világosság végső határán képes bemutatni, úgy ez Augustus korában található. Ezért hihetjük, hogy fél évszázadának közelebbi bemutatásával többet tanulhatunk a római művészet egészéről, mintha az erre fordított időt az évezred sietős áttekintésére használnánk fel.


Forrás: részletek Maróti Egon Horváth István Castiglione László: A régi Róma aranykora