logo

XV December AD

Fidei commissorum libri II.

A Oitbitamányak, melyek Augustus óta gyorsan elterjedtek, azért voltak nagyon kedveltek a rómaiaknál, mert nem voltak annyi formaszerűséghez kötve, mint a rendes hagyományok. Gaius az institutiókban hosszasan elősorolja (II. 260-289) azokat a könnyebbségeket, melyeket a hitbizományak nyújtottak; de írt azonfelül egy külön monográfiát is erről a tárgyról, mellyel tudvalevőleg más jogászok is foglalkoztak.

Jogeset. Valaki végrendelkezvén száműzetik és végrendeletébe az örökösnevezés és néhány hagyomány elrendelése után ezeket a szavakat szúrja közbe : «ha valaki az én örököseim vagy többi barátijaim közül, kikről végrendeletemben megemlékeztem, vagy bárki más kieszközli számomra a fejedelemnél, hogy visszatérhessek és meg találok halni, mielőtt neki ezt a szívességet megköszönhettem volna, úgy akarom, hogy annak, a ki ezt tette, többi örököseim ennyi meg ennyi aranyat adjanak.» Kinevezett örökösei közül az egyik kieszközli számára a visszatérhetést, de ő, mielőtt ezt megtudta volna, meghalt.
Midőn később az illető a hitbizomány alapján pert indított, megkérdezték Iulianust, ki kell-e amannak fizetni a hagyományt, a jogász igenlőleg felelt, mert hiszen akkor is ki kellett volna azt fizetni, ha nem valamelyik örökös vagy hagyományos, hanem bármelyik barátja az elhunytnak eszközölte volna ki a fejedelem bocsánatát.


Forrás: Dr. Bozóky Alajos - Gaius Római jogi Institutióinak négy könyve