logo

VIII December AD

De verborum obligationibus

A stipulatio, vagyis élő szavak általi köteleztetés a rómaiaknál általánosan elterjedt, mert kényelmes voltánál fogva igen kedvelt szerződési alak volt. A római jogászok a kötelmi jog általános tanainak fejtegetésénél rendszerint a stipulatioból, mint a kötelmek főés szabályszerű esetéből indulnak ki. Gaiusnak e monográfiája is a stipulatióval foglalkozott. A jogtudomány igen sokat köszön a stipulatio tanának.

1. Midőn magam vagy Titius számára stipulálok valamit, nem lehet mindegyikünk számára más-más szolgáltatást kijelölni, pl. magamnak tíz forintot, vagy Titiusnak egy rabszolgát; ha pedig Titius azt a szolgáltatást, mely számára ki volt jelölve, megkapta, az adós (promissor) kötelezettsége alól felszabadul, nem ugyan ipso iure, (mert ehhez még acceptilatio kívántatik), de legalább ope exceptionis, vagyis oly formán, hogy a stipulatio alapján ellene indított keresetemre dőli exceptióval felelhet.

2. Ha két együttes hitelező közül az egyik az adós ellen már pert indított, az utóbbinak mit sem használ az, hogy a másik hitelezőnek a fizetést fölajánlja, nyilván azért, mert amannak litis contestatiója következtében az a kötelem, melyet az adós az utóbbinak fennállott fizetés által teljesíteni akar, már elenyészett s most a litis contestatio által az elenyészett kötelem helyébe léptetett új (az eredetinél valamivel súlyosabb, mert perköltségekés késedelmi kamatokkal növekedett) kötelem teljesítendő.


Forrás: Dr. Bozóky Alajos - Gaius Római jogi Institutióinak négy könyve