logo

XV December AD

Aureon s. Res quotidianae

Ezt a könyvet, melyben Gaius naponkint előforduló alapigazságokat fejtegetett, kortársai alapkönyvének nevezték el. E hízelgő cím idővel a tulajdonképi címet (res quotidianae) egészen kiküszöbölte, úgy hogy az index Florentinus csak az «aureon» névvel említi, melyet még Iustinianus compilatorai is mindig a tulajdonképi címhez oda ragasztanak, nyilván azért, mert különben Itinimus idejében nem tudta volna a jogá8zközöaség, hogy Garasnak melyik munkájáról van szó. Ebben a munkában is Gaius minden valószínűség szerint ugyanazt a rendszert követte, melyet institúcióinál is alapul vett; az institutiók valószínűleg bevezetésül, a res quotidianae pedig további magántanulóra szolgáltak.

1. A folyam közepén egy képzeleti vonalat kell húzni, s minden egyes parttulajdonos telkének végpontjaitól ama felező vonalra egy-egy függélyes vonal bocsátandó, s a mindegyik tulajdonos saját partja előtt a felező vonal és a függélyes vonalak között fekszik, az az ő része a kiszáradt mederből. Az új meder ép úgy ítélendő meg, mintha a folyam már régóta arra folyt volna, és a mennyiben nyilvános folyamról van szó, szintén nyilvánosnak (res communis omnium) tekintendő. Ha pedig a folyam idővel ezen új medrét is elhagyja, a kiszáradt meder nem a korábbi földtulajdonosé, hanem a mostani parttulajdonosoké lesz az imént mondott elv szerint. Ha tehát a folyam valakinek a telkét teljesen elfoglalja, úgy, hogy semmi sem marad főn belőle, a mit partnak lehetne nézni, az illető tulajdonos nem csak most, hanem mindenkorra veszti el tulajdonát ama telken, s a tulajdon akkor sem éled föl újra, ha a folyam régi medrébe visszatérne. így áll szorosan véve (stricta ratione), de ez a nézet, úgymond Gaius, a valóságban alig tarthat igényt az elismerésre.

2. Növedék útján való tulajdonszerzés. Általános elv, hogy a növedék tulajdona a fődolog tulajdonosát illeti. A kié a papír, azé az írás. De a festménynél, melyet valaki idegen táblára festett, a római jogászok között vita folyt, hogy melyik a fődolog, a festmény-e, avagy a tábla már csak inkább a festmény, mert nevetséges dolog lenne, hogy egy Appelles vagy egy Parrhasius festményét valamely hitvány tábla járuléka gyanánt tekintsék. Ha a festése birtokban van, a tábla eddigi tulajdonosa utilis rei vindicatiot indíthat ellene a tábla kiadására, vagy legalább is értékének megtérítésére; a festő pedig kitérhet e kereset elől a tábla értékének megtérítése által, mit ha nem tenne, a tulajdonos ama keresettel a tábla kiadását követelheti. Minden esetre felelhet azonban a festő, ha jóhiszemben forog, ama keresetre doh exceptioval, a festmény értékének megtérítése végett. Ha megfordítva a tábla eddigi tulajdonosa van birtokban, akkor a festő, mint az egésznek tulajdonosa, directa rei vindicatioval léphet föl ellene, tartozik azonban alperesnek dőli exceptiójára a tábla értékét megtéríteni.

3. Valaki egy aranyművesnél bizonyos számú gyűrűt rendelt meg s ezekért 300-at fizetett. Adás-vevés, avagy munkabéri szerződés forog-e fenn? A két jogügylet annyira hasonló egymáshoz, hogy gyakran nehéz őket egymástól megkülönböztetni. Döntő az a körülmény, vájjon a mű elkészítésére szükséges anyagot a megrendelő adta-e, vagy az aranyműves; az első esetben az ügylet munkabéri szerződés, a másodikban adás-vevés.


Forrás: Dr. Bozóky Alajos - Gaius Római jogi Institutióinak négy könyve