logo

XV December AD

A kézirat.

Előadásom nem lenne teljes, ha nem ismertetném legalább röviden az eredeti kéziratot. Az az ócska codex, melyben Gaius institutiói oly sokáig Szt. Jeromos leveleinek szövege alá voltak temetve, 127 közép nagyságú negyedrétű hártyaélből áll, melyek 16 fogásban akként vannak összecsomagolva, hogy minden csomag négy-négy kettős levélből, vagyis 16 lapra terjedő egy-egy ívből készült; kivéve hogy az első és utolsó levél sem egymással, sem a tizenhat csomó egyikével sem függ össze és hogy az utolsó csomó 8 helyett csak 6 össze hajtott levelet tesz ki.
A 258 lap közül, melyeknek mindegyikén 24 sor áll, 6 lap, vagyis 3 levél teljesen elveszett, t. i. a 80-81., a 126-127. és a 194-195. lapok közötti. A meglévők közül csak 2, t. i. a 235. és 236., melyeket már Maffei Scipio közölt volt 1733. évben, nincsen rescribálva; 62 lapon háromféle írásnak ugyanazon egy irányt tartó sorai voltak kivehetők (folia ter scripta). Harminc lapon vagy épen semmit sem, vagy csak egyes betűket, vagy szavakat lehetett elolvasni.

A kézirat, mely az V. vagy VI. században, még pedig a görög idézetek teljes hiányából ítélve valószínűleg Italiában készült, sok tekintetben esik kifogás alá. A kivitel csúnya. A másoló (librarius) igen hanyagul és gondatlanul írta le a szöveget; másolata, úgy látszik, nem hasonlíttatott össze nagyon lelkiismeretesen az eredetivel, legalább a ritkán előforduló igazítások ú. m. pótlólagos közbeszúrása kihagyott szavaknak kisebb írással a sorok fölött, vagy hibás szavaknak azok fölibe tett pontok által jelzett megsemmisítése, olyanok, melyeket a másoló legott maga eszközölhetett. Nagyon gyakoriak, leírás közben a másoló szeme valamelyik szóról egy másik hasonló szóra a következő sorban téved, minek folytán egy vagy több sor egészen kimarad. Ezt a tévedést a három első könyvben legalább hússzor követte el a másoló, két ízben pedig ugyanazon mondatokat 2-3-szor ismételte, úgy, hogy Göschen azt a nézetét kockáztatta, hogy a librarius akkor, midőn ezeket írta, álmos, vagy részeg (!) lehetett.
Nem ritkán a szövegbe vette fel a sorok szélén, vagy azok között olvasott jegyzeteket (glossemákat), melyek nem is Gaiustól, hanem valamely későbbi glossatortól eredtek. Az eredeti példányban talált rövidítéseket (siglákat) itt-ott hibásan fejté meg és evvel a hibás megfejtéssel írta le, a miért, ha simplex ember volt, méltán lehet őt gáncsolni, mert jobb lett volna azokat a rövidítéseket megfeeetlenül egyszerűen lemásolnia.

Címét sem az egész kéziratnak, sem külön-külön az egyes könyveknek nem találták meg, noha a digestákban olvasható idézetekből egész bizonyossággal tudjuk, hogy Gaiusnak e műve négy könyvre volt osztva. A munka kétségen kívül címekre volt tagolva, de a mi kéziratunkban csak az elején vannak egyes címföliratok, míg további folyamában a szakaszok végén rendesen egy sornyi hézag van hagyva, melybe a másoló csak később az egész könyv befejezése után cifrább betűvel fogta volna a megfelelő címrovatokat belepingálni.

A címfelirat, vagy ennek üres helye után a szöveg rendesen egy a sorból kiálló nagyobb betűvel kezdődik. Igen sokszor a sorok a többinél apróbb betűkkel végződnek, vagy egy kis hézaggal. Pontozást azonban hiába keresünk, a betűk, szók, mondatok szakadatlan sorba egymás mellé vannak odapingálva. Épen semmiféle szabályt sem követ a másoló a szótagok elválasztásában, a mi nem fér már az előbbi sorba, az a következőbe jön, az olvasónak tudnia kell, mi tartozik együvé p. han|c, damna|s, infan|s, P|R (praetor) stb.
Az egész szöveg uncialis írással van írva, mely hasonlít a florenci pandecta-codex írásához, mégis avval a különbséggel, hogy az utóbbiban sokkal kevesebb sigla fordul elő, mint a Gaius-kéziratban, melyet ép ezen körülménynél fogva sokkal régibbnek kell tartanunk. Ezek a siglák is nem kis mértékben szaporítják a szöveg megfejtésének nehézségeit.


Hadd álljanak itt mutatványkép ilyen rövidítések a Studemund-féle apographum nyomán:

á = auc, auct, auctore, auctoritate, aut.
á. = auctores, Aulus, aut.
á. a., vagy aá., vagy áá, vagy aá, vagy aa = Aulus Agerius. ac = actio, ap. = apud.
a. s, vagy as., vagy a. s. = Aelia Sentia.
at., vagy at, vagy a t = autem.
b = banum (urbanum szóban), vagy bene (beneficium szóban).
b. = bér (p. liber), berta (p. liberta), bis (p. nobis), bonorum, bularum (p. tabularum).
b vagy b = bona.
b. f. = bona fide, vagy bonae fidei,
bp. vagy bp = bonorum possessio.
b p. = bonorum possessores.
c. vagy c, vagy c = capere, capio, causa, cautum, causas, causis, cem (p. iudicem), cepti (p. concepti), ciuili (p. iure ciuili), clam, cognita (p. causa cognita), commissum (p. fideicommissum), consul, condemna, cunia (p. pecunia).
c. r. = civisBomanus, Romana.
d. vagy d = dare, dicto (p. edicto), dimidiae (p. partis dimidiae), dimiuutio, dinus stb.
dd, vagy dd, vagy dd. = deinde.
dsa. = diversae scholae auctores.
e = est, esto.
ff = filius familias.
i = rd, iim, rn, rntendii.
is. = iudicatum solvi stb. stb.


Forrás: Dr. Bozóky Alajos - Gaius Római jogi Institutióinak négy könyve