logo

X Quintilis AD

A visszaesők büntetése

1. Majd a későbbiek során a büntetés kiszabásának elveinél látni fogjuk, hogy a legtöbb esetben nem törekedtek a súlyosabb büntetési tételek alkalmazására. Egészen más volt a helyzet a visszaesőket tekintve, itt a római büntetési rendszer egy kissé megmerevedett, az elkövető javítása, nevelése helyett sokszor a megtorló szempont lépett előtérbe. Marcianus foglalkozik részletesen a száműzöttek büntetésével, akik elhagyják a kijelölt helyet, vagy visszatérnek oda, ahonnan kitiltották őket.

Relegati sive in insulam deportati debent locis interdictis abstinere. Et hoc iure utimur, út relegatus interdictis locis non excedat: alioquin in tempus quidem relegato perpetuum exilium, in perpetuum relegato insulae relegationis, in - insulam relegato deportationis, in insulam deportato poena capitis adrogatur. et haec ita, sive quis non excesserit in exilium intra tempus, intra quod debuit, sive etiam alias exilio non obtemperaverit: nam contumacia eius cumulat poenam. (D.48,19,4)

Tehát a kitiltott tartózkodjon távol a számára tilos helyekről. Ha meghatározott helyre van kitiltva (sziget) onnét nem távozhat el. Ha mégis a szabályok ellen vétenek, akkor büntetésük a következő lesz:

a) határozott időre történő száműzetés esetén, örök időre lesz száműzve;

b) aki örök időre volt kitiltva, azt egy meghatározott szigetre tiltsák ki;

c) aki egy meghatározott szigetre volt kitiltva, az a polgári jog elvesztésével deportálják egy szigetre;

d) aki deportálásból szökik meg, az fővesztéssel bűnhődjék.

Szökés, szabályszegés következtében kumulálódik a kiszabandó büntetés (nam contumatia eius cumulat poenam)

Ulpianus a provinciái proconsulok számára írt útmutatásában a következőképpen rendelkezik a császári leirat alapján:

Quisquis autem in opus publicum damnatus refugit, duplicato tempore damnari solet: sed duplicare eum id temporis oportet, quod ei cum superesset fugit, scilicet ne illud duplicetur, quo adprehensus in carcere fuit et si in decem annos damnatus sit, aut perpetuari ei debet poena aut in opus metalli transmitti, plane si decennio damnatus fuit et initio statim fugit, videndum est, utrum duplicari ei tempora debeant, an vero perpetuari vel transferri in opus metalli: et magis est, út transferatur aut perpetuetur, generaliter enim dicitur, quotiens decenium excessure est duplicatio, non esse tempore poenam artandam. (D.48,19,8,6-7)


Akik bányánál végzett munkára vannak ítélve és megszöknek, nehéz bilincsben bányában végzett munkára kell ítélni.

Ha közmunkára ítélt szökik meg, meg kell a büntetésből hátralévő időt kettőzni.

Ha valaki 10 év közmunkára volt ítélve, életfogytiglanira kell változtatni, vagy bányánál végzett munkára kell ítélni.

Abban az esetben, ha a büntetés megkettőzése miatt az meghaladja a 10 évet, nem időszerű a büntetés csökkentése.

Callistratus ír a garázdálkodó fiatal rendbontó, közrendet zavaró büntetéséről; első esetben meg kell botozni őket, vagy eltiltják őket a színházak látogatásától (rendőri intézkedés jellegű) ha ezt követően ismét hasonló cselekményeket követnek el, ki kell őket tiltani az adott helyről, de ha visszaesőként súlyos zavargásokat követnek el, néha fővesztésre is ítélhetők. A kiszabandó büntetés nem csak a visszaesés miatt lesz esetleg a legsúlyosabb, hanem akkor ha súlyos zavargásokat okoznak.

Hadrianus leirata szerint, ha valaki különböző munkára (közmunka, bányánál végzett munka, bánya munka), van elítélve, fokozatokat kell betartani, szökés esetén, vagy egyéb bűncselekmény elkövetése esetén, mindig a következő fokozatú (súlyosabb) büntetést kell kiszabni (Callist. D.48,19,28,14). Ezeket ugyan visszaeső bűnösként tárgyalják a különböző császári leiratok, de többnyire az ott tartózkodási szabály megszegése, illetve a szökésekkel kapcsolatos bűncselekmények megtorlására irányul a büntetés.


Molnár Imre - A császárkori Róma büntetési rendszere