logo

X Quintilis AD

A büntetés kiszabására hatással lévő tárgyi és személyi okok és körülmények

1. A büntetés kiszabásánál a bírót nem vezethette más cél, mint az elkövető tettével - a törvény által megszabott keretek között - arányban álló büntetés kiszabása. A büntetés kiszabását mind a tárgyi, mind a személyi oldalon több ok és körülmény befolyásolja. Mielőtt azonban erre rátérnénk nézzünk néhány általános iránymutatást a büntetés kiaszabására nézve, így különösen az enyhítési illetve súlyosbítás! körülményekre.

Interpetatione legum poenae molliendae sunt potius quam asperandae (Hermog. D. 48.19,42)

A törvények értelmezésénél inkább az enyhébb büntetést kell alkalmazni mint a szigorúbbat.

Ulpianus szerint ha az elkövetett cselekmény két törvény alapján is elbírálható lenne akkor.... mitior lex "id est privatorum lex sequenda. (D.48,19,32) az enyhébb törvényt kell alkalmazni. .
Részletes magyarázatot ad Marcianus az ítélet kiszabására nézve.

Perspiciendum est iudicanti, ne quid aut durius aut remissius constituatur, quam causa deposcit: nec enim aut severitutis aut elementiae gloria affectanda est, sed perpenso iudicio, prout quaeque res expostulat, statuendum est. plane in levioribus causis proniores ad lenitatem iudices esse debent, in gravioribus poenis severitatem legum cum aliquo temperamento beignitatis subsequi. (D.48,19,11. pr.)

Az ítélkezőnek figyelemmel kell lenni arra, hogy ne szülessen túl szigorú, vagy túl enyhe ítélet, hanem a cselekményhez kell igazítani, sem a szigorra, sem az elnézésre nem szabad törekedni, minden egyes esetben megfontoltan kell dönteni, ahogy az ügy megköveteli.
A jogász a bírót az objektivitás betartására inti, azonban hozzáteszi még a következőket; enyhébb esetben a bírók legyenek elnézőbbek, súlyosabb bűncselekményeknél, a törvény szigorát jóindulattal kell mérsékelni.
Úgy gondoljuk, hogy a három jogász bemutatott véleménye alapján, egyértelműen általános elvként kimondhatjuk az enyhítésre való törekvést a jog szigorával szemben. Természetesen találkozunk olyan szövegekkel és, amelyek súlyosabb büntetésről beszélnek, de ezek egyedi jellegűek, s nem rontják le a fenti általános megállapítást.

Callistrátus mondja:

Maiores nostri in omni supplicio severius servos quam liberos, famosos quam integrae famae homine (48,19,28,16)

Őseink minden büntetési formában szigorúbban büntették a rabszolgákat, mint a szabadokat, a hírhedt (visszaeső, kegyetlen, megátalkodott) bűnözőket, mint a becsületes ember hírében állókat.

A rabszolgákra nézve a rendelkezés következett magából a rendszerből, az akkori felfogásból, ami az elvetemült, visszaeső bűnösöket illeti velük szemben nincs helye méltánylásnak, a törvény szigorával kell eljárni. Mint ahogy a prevenciónak megfelelően az egyes provinciákban elszaporodó bűncselekményeket ugyancsak szigorúbban kell büntetni, mint más helyeken jelentkező szórványos cselekményeket (Satuminnus D,48,19,16,9-10).

2. Saturninus pontosan felsorolja azokat a körülményeket, okokat amelyek magát a bűncselekményt minősítik, s ennek megfelelően más, más büntetést vonnak maguk után.

Sed haec quattuor genera consideranda sunt septem modis, causa persona loco tempore qualitate quantitate eventu. (Saturninus. D.48,19,16,1)

A bűncselekményeknél a büntetés kiszabás szempontjából az alábbiakat kell figyelembe venni:

- a bűncselekmény oka;
- az elkövető személye;
- az elkövetés helye;
- az elkövetés ideje;
- az elkövetés módja (minősége);
- mennyiségi szempontok a cselekménynél;
- szándékosság, illetve ennek eredménye.

Majd ezt követően a jogtudós mindegyik esetet példával megvilágítva támasztja alá álláspontját (D,48,19,16,2 - 10) E szerint:
Ha valakit megkorbácsolnak és azt a magisztrátus, vagy a szülő rendeli el, akkor az büntetlen marad, mert javító szándékkal történt. De büntetendő, amikor haragból valakit egy külső személy ver meg. Lényeges különbség van a cselekmény oka, indítéka között. A személyt kétszeresen kell vizsgálni: aki elköveti a cselekményt és azt aki elszenvedi.

Másképpen kell büntetni ugyanazon cselekmény miatt a szabadokat és másképpen a rabszolgákat, továbbá másképpen azt aki ura, vagy szülője ellen követett el bűncselekményt és másképpen azt, aki idegen ellen (az utóbbi enyhébb büntetés alá esik). A személy vizsgálatánál az életkor is számít.
Ami a helyet illeti, lényeges, hogy a cselekmény hol történt, mert csak lopásról beszélünk ha egy tárgyat valakitől elvisznek, de sacrilegium (közbüntett) ha templomból vesznek el egy tárgyat. Ennek megfelelően kisebb büntetéssel, míg a második esetben halállal kell az elkövetőnek bűnhődnie.

Az időtartam különbözteti meg a kimaradó katonát a szökevénytől, az időpont a nappali tolvajt az éjszakaitól.

A minőség (a cselekmény súlyossága) vizsgálata azt jelenti, hogy kegyetlenséggel vagy a nélkül történt a bűncselekmény. így megkülönböztetendő a veszekedés az utcai rendbontástól.
A mennyiség különbözteti meg a lopást a marhatolvaj lástól (önálló bűncselekmény Rómában), mert aki egy disznót lopott el, azt lopásért büntették, aki viszont egy nyájat hajt el, az marhatolvajlásért felel. Ami a szándékot illeti, a törvény ugyanúgy bünteti azt a személyt aki emberölés szándékával fegyvert tart magánál, mint azt, aki ölt.

Ugyancsak figyelembe kell venni a büntetés kiszabásánál a következményeket, illetve speciális esetben az eredményt is, mert másképpen kell bünteti azokat a pénzhamisítókat, akik az ércbányánál állítják elő az érméket (óriási tömegben lennének erre lépések) mint azokat akik olyan helyen működnek, ahol kicsi a veszélye a pénzérme előállításának.
Olyan sok szempontot ad jogtudós ítélethozók számára, ami teljes mélységében öleli fel az ítélkezési gyakorlatot, s egyben elméleti jelleggel körvonalazza a büntetés kiszabás alapvető szempontjait és elveit, amely a későbbi korokra is iránymutató volt.

Ezeken kívül még néhány speciális szabályt ismert a római jog a személyek megkülönböztetésénél.

Marcianus tesz említést arról (D.48,19,111), hogy a családon belül elkövetett lopásokat, továbbá a rabszolgák, és az ott dolgozó munkások lopásait nem kell a nyilvánosság elé vinni, hanem házon belül kell elintézni.

Mecer szerint bizonyos bűncselekményeknél a polgári személyeket enyhébben, a katonákat súlyosabban kell büntetni (D.48,19,14).

Saturninus arról beszél, hogy a decuriákat (alacsonyabb szintű városi tisztviselők) nem lehet halállal büntetni Hadrianus császár leirata szerint, hanem a lex Cornelia alapján egyéb büntetéseket kell alkalmazni. Ez alól kivétel, ha ezek a személyek saját szüleiket gyilkolják meg (D.48,19,15).

Egy-egy bűncselekmény kapcsán más büntetést kell alkalmazni az alacsonyabb rendűekre, mint az előkelőbbekre (Call. D.48,19,28,2).

Mindezekből következik, hogy az általános szempontok mellett bizonyos fokú megkülönböztetést alkalmaztak a társadalmi viszonyok jellegéből adódóan, azonban ezek nem voltak olyan jelentőségűek, hogy a büntetési szempontokat alapvetően befolyásolták volna.”


Molnár Imre - A császárkori Róma büntetési rendszere