logo

XVII September AD

Nemzetközi érintkezések

Róma világuralmi helyzetével függ össze, hogy nemzetközi érintkezései kiterjedésre és tartalomra nézve egyaránt túlszárnyalják az ó világ minden hatalmasságáét. Politikai és katonai érdekeken kívül a kereskedelem is annak egyik tárgyát képezte.

A római nem lévén kereskedő nép, sőt határozott ellenszenvvel, viselve e foglalkozás iránt, e nemű összeköttetései kezdetben igen csekély jelentőséggel bírtak, de később a birodalom egysége és a római törvényeknek a különféle népekre való kiterjesztése kedvező befolyást gyakorolt a kereskedelemre már az által is. hogy felismerni kezdték annak fontosságát. Seneca megjegyzi, hogy az emberi szükségletek kielégítésére szolgáló javak nyilván azért oszlanak meg a különböző éghajlatok szerint, hogy az emberiség kénytelen legyen egymással érintkezésbe lépni. Plutarchos dicséri a tengereknek az emberek társulására kiható előnyeit; „tengerek nélkül — mondja — az emberi élet a vadság és elszigeteltség állapotában maradna. A tenger mint egy ötödik elem összeköti az embereket, előmozdítja haladásukat a kölcsönös segély által, melyet lehetővé tesz és a javak forgalma által, mely érdekközösséget és általános barátságot létesít az emberek között.

A császári Róma ugyan még távol volt attól, hogy a kereskedelemben az érintkezések hasznos eszközét és a polgárosodás hatalmas emeltyűjét felismerje, de a főváros élelmezése és az esztelenségig fokozott fényűzés követelményei kényszeritették arra, hogy a diplomáciai érintkezéseket kereskedelmi élokból kiterjessze a legtávolabbi világrészekre.
A mit soha el nem ért volna, tisztim belátás által, ahhoz eljutott önzése által. Az élet szükségletei és az emberi természet szenvedélyei és bűnei nagy jelentőségű nemzetközi összeköttetéseknek váltak forrásává. Róma világuralma mindennek kiválóan kedvezett. Szövetségük a rhodusiakkal abban az időben, midőn a kelet meghódítását elhatározták, megismertette őket e kiváló hajós nép híres törvényeivel.
A nemzeti gyűlölködések és tengeri rablások, melyek a főniciai, a görög és a karthagói kereskedelmet állandóan háborgatták, most megszűntek. E népeknek egyesítése ugyanazok alatt törvények alatt a forgalmat, mely azelőtt nemzetközi jellegű volt, belföldivé változtatta a birodalom városai és provinciái között. Az érintkezés azóta sem volt soha többé oly szabad az akkor ismert három világrész közt, mint a császárok korában. Független nemzetek partikuláris érdekei nem akadályozták a közlekedést, vámkorlátokat, minőket a modern nemzetek versengése emel a határokon, sehol nem találunk.

A közlekedést előmozdították azok a csodálatos utak, melyek Rómából kiindulva, Itáliát és a provinciákat átszelve, a fővárost összekötötték a nagy birodalom határának legvégsőbb pontjaival. A fő út egyenes vonalban vezetett várostól városig tekintet nélkül a magántulajdonra és a természeti akadályok nehézségeire. Eredetileg a légiók számára készültek, sőt midőn azokat építették, csupán a hadi vállalkozásokra gondoltak, de később épp olyan jó szolgálatot tettek a kereskedelmi vállalkozásoknak is.
Már Augustus császár alatt, mint Dio Cassius beszéli, Indiából és a skyták országából követségek jöttek Rómába, a legritkább ajándékokat hozva magukkal. Tigriseket, a legritkább fajú kígyókat és csodálatos nagyságú fogolymadarakat. Egy bűvész, kinek mind a két keze hiányzik, de lábával pontosan lövi el a nyilat és egy trombita-féle eszközön művészi ügyességgel játszik, a közbámulat tárgya. Még ennél is tovább megy a görög történetíró. Támaszkodva egy görög sírfelirat tanúságára, azt hiszi, hogy ugyanennek az indiai követségnek egyik tagja volt az, ki Athén piacán elevenen elégette magát a hatalmas és dicső római császár tiszteletére.

Traianus császár egy újabb indiai követség érkezésekor vakító fényt fejt ki és fényes ünnepélyeket rendeztet. Huszonhárom napon át folynak a cirkuszi játékok. Tízezer gladiator jelenik meg a porondon és ezer darabnál több állat esik áldozatul.

A keletiek által Európába tett ezek a kereskedelmi és diplomaiai utazások azt eredményezték, hogy a nyugati követségek is elmentek a kelet legtávolabbi részeibe. Annál csodálatosabb ez. mert a közlekedés abban az időben igen lassú és nehézkes volt. Szállítási vállalatok nem léteztek és nem voltak szállító eszközök sem személyekre sem javakra berendez
e. A kormány sürgős esetekben lovas postát használt, de a senatus soha nem gondolt arra, hogy azt rendes közlekedéssé fejlessze.
Augustus idejében a katonai utakon mindenütt futár és szekérposta-szolgálat volt berendezve de azt a magánszemélyek teljes kizárásával mindvégig egyedül a közszolgálat érdekében használták. Egy adatot sem találnák, mely bizonyítaná, hogy a magán közlekedés megkönnyítésére valamit tettek volna.

Ilyen körülmények közt a diplomáciai Szolgálat igen nagy fáradsággal és önfeláldozással járhatott. Azok, kik e szolgálatnak szentelték magukat és kiknek emléke a hanyatló birodalom idejéből korunkig eljutott, méltán megérdemlik, hogy nevüket tisztelettel felemlítsük. Ezek közül valók: Priscus, Theodosius császárnak Attilához küldött követe, a ki erről a kiküldetéséről elég· részletes leírást hagyott reánk. Bírjuk továbbá Petrus Magister elbeszélését Justinianus császártól nyert követi megbízásáról Kozröes perzsa királyhoz.
E két diplomata leírásai arról tesznek tanúságot, hogy a római kancellária a nemzetközi tárgyalások feltételeit és eszközeit jól ismerte és csak a patriciusi politika bizalmatlansága és szigorít titoktartása okozhatta, hogy a római külügyi politikának az archívumokban jól megőrzött titkaira a történetírás tüzetesen ki nem terjeszkedhetett.


Forrás: részletek Dr. Csarada János: A nemzetközi jog története c. munkájából