logo

XVII September AD

Az itáliai szövetség (Socii Italici)

A latini szövetséget, Róma egységesítési politikájának következetes haladásában az itáliai szövetség követte, mely Itália egységének vetette meg alapját. Nemzetiségük szerint az itáliai szövetségeseknek három osztályát különböztetjük meg: Etruriának Rómával szövetséges községeit, az umbria-sabelli szövetséges községeket és végre a szövetséges görög városokat, példán! Nápoly, Velia, Heraclea stb.
Ezek az itáliai szövetségesek éppen úgy, mint a latiniak souverain államok voltak, de foedus folytán katonai szolgálatokra köteleztettek, melyeket minden egyes városra egyszer és mindenkorra meghatároztak· a speciális szövetségi matrikulák (formula togatorum).
A római polgárjog adományozása, melyet régebben a muinicipiumokba való felvétel és kolóniák alapítása közvetített, a nagy latint háború után, teljesen megszűnve, a civitas kizárólagos joga maradt egy zárt területnek, mely Róma körül egy irányban sem haladta meg a tizenöt mértföldet. Ez a zárkózottság a római polgárságnak becsét és tekintélyét rendkívül emelte és mindenki által irigyelt állást adott annak, a ki azzal felruházva volt.

Az itáliai szövetségesek törekvése is az volt, hogy viszonylagos önállóságuk feladása árán maguknak a római polgárjog előnyeit megszerezzék. Ám a rómaiak ezt következetesen megtagadták tőlük. A szövetségesék ekkor fegyvert fogtak és megindították a szövetséges háborút (bellum soéiale, bellum Marsicum).
Hogy ez a háború aztán szerencsés befejezést nyert, az nem annyira Sulla és Pompeius győzelmeinek, mint inkább annak volt köszönhető, hogy a rómaiak a háború után teljesítették a szövetségeseknek azt a kívánságát, melynek makacs megtagadása a háborúnak okozója volt; megadták nekik a római polgárjogot. Itt két fontos törvény köti le figyelmünket: a lex Júlia és a lex Plautia Papiria.

A lex Julia (90. Kr. e.) által azok a szövetségesek nyerlek civitást, melyek, az érintett háborúban Rómához hívek maradtak, feltéve, hogy elfogadják (si ei legi fundi facti essent). A lex Plautia Papiria pedig (89 Kr. e.) kiterjeszti azokra, a kik valamely szövetséges áliámban cives vagy incolae voltak, a törvény idején Itáliában laktak és 60 napon belül Rómában a praetor urbánusnál jelentkeztek.

A két törvény folytán a római polgárjog csakhamar egész Itáliára ki lett terjesztve és ezzel elenyésztek mindazok a különbségek, a melyek az itáliai városok között addig léteztek.


Forrás: részletek Dr. Csarada János: A nemzetközi jog története c. munkájából