logo

XXIII Januarius AD

Ordo senatorius, ordo equester

A 2. pun háborút követően az addigi – 18 centuriát adó – lovagságból fokozatosan elkezdett elkülönülni az a réteg, amely a II. század közepére ordo senatorius-ként kezdte önmagát nevezni. Először külsőségeiben ez akkor vált nyilvánvalóvá, mikor a nyilvános játékok alkalmával a senatoroknak külön díszhelyeket jelöltek ki.
A senatori rend kilépett a lovag centuriákból, ahova – a census alapján – egyre több újgazdag homo novus emelkedett fel, a curialis magistraturákat elért lovagokat pedig 129-től a lex reddendorum equorum alapján kötelezték, hogy a statusszimbólumukat, az államtól kapott lovat adják le.

Mivel a lex Claudia de navis Kr.e. 218ban megtiltotta a senatoroknak a 300 amphoránál nagyobb hajók tartását (így közvetve a kereskedelemmel való foglalkozást), ez a rend fokozatosan az egyre inkább kialakuló latifundiumokon gazdálkodott, így hatalmas földbirtokokat mondhatott magáénak.
A nagyjából 300 családot tömörítő rend féltékenyen őrizte kiváltságait, de ezeken belül is kialakult egy oligarchikus mag, mely nagyjából 2025 családból állt és a senatus, illetve az állam irányítását a kezében tartotta.
A II. század elejére kialakuló, majd egyre zártabb ordo senatorius mellett az ordo equester csak nagyjából a század derekán kezdett körvonalazódni. A 2. pun háború sikeres befejezése Róma számára addig elképzelhetetlen expanziós lehetőségeket teremtett.

A II. században megnyílt előtte Africa, Hispania, Dél-Gallia, Hellas, végül III. Attalos végrendelete alapján Asia is. Mindez nem kis mértékben a kereskedővállalkozó pénzarisztokráciának kedvezett, amelyet viszont a lex Claudia de navis alapján elzártak a senatori rendbe való felemelkedéstől. Így – a populus egyéb rétegeitől való különállásukat és felsőbb társadalmi presztízsüket – a lovagrendhez való tartozással próbálták hangsúlyozni.

A valamikori egyszeri katonai centurialis beosztásból tehát egy új ”köznemesség” kezdett kialakulni, mely ordo equesternek nevezte magát, és külsőségeiben is igazodott a senatori rend példájához; a ruhájukon viselt keskeny bíborsáv, az angustus clavus (szemben a senatorok széles bíborsávjával, a latus clavusszal) vagy az aranygyűrű mind a rendi különállást szimbolizálta.

Az ordo equester tagjai a hadseregben a középvezető szintjéig emelkedhettek; ők lettek a szövetséges segédcsapatok vezetői, egyes magistratusok legatusai, a polgári életben pedig jellemzően ők voltak azok a publicanusok, akik a különböző állami beruházásokat végezték, a bányákat és az adókat haszonbérletbe vették etc. Egyébként vagyoni censusuk megegyezett a senatorokéval: 100.000 denarius (400.000 sestertius) volt, ami valójában a III. századra nem volt túl jelentős összeg.


Forrás:
Pozsárkó Csaba: IUS PUBLICUM
A római közjog történetének vázlata a köztársaságkorban és a principatus első két évszázadában