logo

XXII Aprilis AD

Az ágyasság

Abban az időben, amikor valakinek felesége van, nem lehet ágyasa. Az ágyast tehát csupán a vonzalom különbözteti meg a feleségtől. Ágyasságban (concubinatus) más felszabadított]a és szabadnak született nő egyaránt lehet, mégpedig leginkább olyan, aki alacsony sorból származott, vagy testével kereste kenyerét. Különben, ha valaki tisztességes életű, szabadnak született nőt inkább ágyasságban akar tartani, csak akkor teheti meg, ha ezt nyilvánosan tanúk előtt kijelenti. Egyébként vagy feleségként kell tartania, vagy fajtalanságot (stuprum) követ el vele. Az ágyasság révén önmagában nem történik házasságtörés. Mivel ugyanis az ágyasság törvényből vette a nevét, a törvény szerint büntetés alá nem esik, amint összefoglaló munkájának hetedik fejezetében Marcellus is írta.
Marcianus D. 25. 7. 3. pr.-1.


A szabad nő kapcsolatát a szokásjog szerint nem ágyasságnak, hanem házasságnak kell tekinteni, ha nem testével keresi kenyerét.
Modestinus D. 23. 2. 24


Testével nyilvánosan keresetet űzőnek kell mondanunk nemcsak azt a nőt, aki bordélyházban bocsátja magát áruba, hanem azt is, aki (mint szokásos) szemérmével valamilyen bódéban, kocsmában vagy másutt nem fukarkodik. A „nyilvánosan" szót pedig úgy kell értenünk, hogy minden megkülönböztetés és válogatás nélkül. Nem tartozik tehát ide, aki házasságtörőknek vagy kéjenceknek adja oda magát, csak az, aki prostituált módjára tartja fenn magát.
Továbbá azért, mert valaki egyik-másik férfival úgy közösül, hogy pénzt fogad el, nem lehet úgy tekinteni, mint aki testével keresi a kenyerét. Octavenus mégis igen helyesen azt mondja, hogy azt a nőt, aki kereset célja nélkül nyilvánosan prostituálja magát, ezek közé kell számítani. A törvény nemcsak azt bélyegzi meg, aki ilyent tesz, hanem azt is, aki ilyent tett, bár azzal már felhagyott: mert a gyalázatot nem teszi semmivé az, hogy utóbb abbahagyják. Nem lehet megbocsátani annak a nőnek sem, aki szegénysége ürügyén a legbecstelenebb életet folytatja.
Kerítéssel foglalkozni nem kevesebb annál, mint a test áruba bocsátásával hasznot szerezni. Kerítőnőknek azokat tekintjük, akik a testükkel keresetet folytató nőket nyilvánosan áruba bocsátják. Kerítőnőnek tekintjük azt is, aki más címen folytat ilyen életmódot.

Ha valaki fogadós foglalkozást folytatván, abban testükkel keresetet folytató nőket tart (amiként a fogadóhoz tartozó kellékek ürügyén sokan szoktak testüket áruba bocsátó nőket tartani), azt kell mondani, ez is a kerítő elnevezés alá esik.
Ulpianus D. 23. 2. 43. pr.-9.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa